Mikor a család jön a "nem is rendesen szültél" dumával?

Meg sem fogom érezni? Jaj, de jó! Pedig már úgy féltem, hogy egy kicsit fájni fog, amikor 6-8 órával az után, hogy felvágtak a méhemig, kinyomták-húzták belőlem a kicsikémet, és összevarrtak fel kell állnom az ágyamból, és elmennem mosakodni.....akkor biztosan csak hisztizett az, aki, miután megúszta a szülést egy kis császárral azt állította, hogy leizzadt, mikor másnap reggel tisztába tette a 3,5 kg-os kisbabáját. (ez én voltam) :))

De azt is megkérdezheted, hogy változna-e a véleményük, ha felvágnák a hasukat, kirángatnák az egyik belső szervüket, kicsit tologatnának bennük ezt-azt (belső szervek), aztán pár órára rá közölnék, hogy akkor most lehet felkelni, menni mosakodni, aztán kis házimunkát is végezzen már, ha már úgy is állnak. :)

Katasztrófális, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. Nekem is az első sürgősségi császár volt (romló szívhang miatt), hányszor végighallgattam ezt a sok tudatlantól. Ilyenkor mindig azt mondtam, tök mindegy hol jön ki a gyerek, csak éljen és legyen egészséges.

Most meg ikreket várok, hát mi az első kérdése mindenkinek? " Ugye lombik volt?"

Hát megáll az eszem! Sok ember mintha agyhalott lenne...Már nem is szeretek beszélni a terhességemről.

Biztos megjegyezném, hogy "Bocs, hogy nem halok bele a szülésbe, csak hogy neked imponáljak".

Nekem az első természetes szülés volt, második császár. Van összehasonlítási alapom. A sima kutyafüle a császáros szüléshez képest! Pedig nem volt könnyű az se.