18 évesen ott tartok, hogy teljesen elment a kedvem a gyerekvállalástól. Normális ez?

A nővéremnek 2 gyereke volt akkoriban, akiket egyedül "nevelt". 14 éves voltam, mikor először itt hagyott velük, teljesen egyedül. Volt hogy 2-3 napig haza sem jött, mert az épp aktuális fiújánál volt. A gyerekek folyton sírtak az anyjukért, hiszen csak 1-2 évesek voltak. A szüleim soha nem vigyáztak rájuk, elvárták, hogy én tegyem. Ha hívtak valahová a barátaim, soha nem tudtam menni, mert rájuk kellett vigyáznom. A nővérem mondhatni teljesen kihasznált. Soha nem köszönte meg, hogy vigyáztam a gyerekeire. Odáig fajultak a dolgok, hogy mikor itthon volt, még akkor is nekem kellett foglalkoznom velük, mert ő mindent engedett nekik. Fáj ezt mondanom, de ha rajta múlt volna, a gyerekek már nem is élnének. Soha nem volt benne egy kis félsz sem, hogy a gyerekeknek bármi bajuk eshet. Csodálom hogy egy kést nem adott a kezükbe.... Azóta van egy új barátja, akitől van egy harmadik gyereke, csak vele foglalkozik. Bár azt sem tartom kizártnak, hogy ha nagyobb lesz, vele sem fog. Szóval a fiúval összeköltöztek, örültem hogy végre megszabadultam a gyerekektől. Mivel már 18 éves vagyok, 4 évig szenvedtem velük. Úgy volt, hogy a két nagyobb az apjánál lesz, múlt péntektől vasárnapig. De itt voltak nálunk. A tesóm kitalálta, hogy maradjanak csütörtökig, mert nekik takarítaniuk kell az új lakásban. Azóta kiderült, hogy hazudott.... Elmentek nyaralni, a tesóm, a fiúja meg a kislány. A tesóm fiúja amúgy nem szereti a két nagyobbik gyereket. Szóval kisült, hogy nem is takarítottak hanem nyaralni mentek és csak holnap reggel indulnak haza.... Ezt úgy írta meg nekem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Írtam neki, hogy ez nem így megy, mert tudja jól hogy nem mondtam volna hogy nem vigyázok rájuk, csak lett volna őszinte. Amúgy meg a szüleimmel együtt vállaltuk el a gyerekeket, erre csak én vigyázok rájuk. Elegem van, mert nagyon rosszak. Vernek engem, én meg nem akarom bántani őket. Amúgy sem bántok gyerekeket, meg sajnálom is őket, mert az anyjuk nem is foglalkozik velük. 14 éves korom óta olyan mintha lenne 2 gyerekem, és 1-2 hónapja úgy éreztem hogy 3 is van, mert a picit is itt hagyta az anyja velem. Míg a barátaim moziba jártak, együtt lógtak és néha buliztak, én gyerekekre vigyáztam. Most már elegem van és úgy érzem nem akarok gyereket soha. Élni akarok, okyan dolgokat csinálni, amik a gyerekek miatt kimaradtak az életemből. Persze nem rossz dolgokat. Nem akarok újra gyerekektől függeni. De így találhatok valaha is párt ? Gondolom minden férfi akar majd gyereket, de én nem! Mi lesz így ? Egyáltalán normális ez a hozzáállás ?