Mit éreztettek amikor mentetek szülni? Félelem, vagy izgalom?

Szia!

Én 2009 augusztusában szültem és nagyon izgatott voltam d volt bennem valami félelem is.Mikor a kiirt időpot eljőtt akkor kőzőlte velem a ctg-készitő hőly hogy lehet ma szülni is fogok.Felhivtam a szülésznümet hogy vannak fájásaim de rendszertelenek.Azt kaptam tőle válszul hohy ha ugy érzem hogy biztonágos lenne még egy ctg akkor találkozunk este 7-kor a szülészeten.Be is mnetem de akkor már sürüben jőttek a fájásaim.Már nem is mentem utána haza mert nem sokkal rá ben el is folyt a magzat vizem és másnap reggel 08:45-kot a kezeim mőzőtt volt a kislányom.Boldog két nap volt.

:D Én már akkor benn feküdtem a kórházban vagy másfél-két hete. Nyitva voltam, a baba csak nem akart jönni, kivárta az idejét.

Láttam sok ideges, izgatott, félő anyukát. Néha elkapott a vizsgálatok alatt a pánik amikor igen fiatal anyukák jajveszékeltek a vajúdóban.

Aztán jött az én kicsikém. Mikor beindultak a fájások el sem akartam hinni, hisz az orvosok már sok mindennel (szülésbeindítás, oxitocin, "megvakarásztak") próbálkoztak mégsem indult be a szülés.

Vigyorogva mentem a vajúdóba, hogy kb 2 perces, vagy még sűrűbb fájásaim vannak. Olyan izgatott voltam, hogy csak na. Mondták a szülésznők, hogy ilyent még nem láttak, hogy valaki örül a fájdalomnak, miközben a tű majd leugrik az nst gépről.

20 perc alatt megvolt a baba az első fájástól kezdve, még szegény apuci sem ért be. :) Én meg vígan fecserésztem, meg vigyorogtam mint aki megkergült még akkor is, amikor varrtak. (Nagyon szétnyestek, esett a baba szívhangja egyben kellett kinyomni, így ugrott a gátvédelem)