Ikres anyukák! Nektek megvárták a kiirt dátumot, vagy előbb meginditották a szülést? (akinek nem jöttek hamarabb)

Hát pont most írtam erről itt valakinek a császár kapcsán, hogy esetünkben az orvosok szépen összeszólalkoztak. Mivel az ikreim egyáltalán nem akartak kibújni még, és a fiatalabb (saját) dokim szerint a legújabb szakmai ajánlás az, hogy 37. hét körül szülessenek meg az ikrek, mert utána már nem optimális a fejlődésük. Viszont a vezető főorvos "régi mootorosként" amellett érvelt, hogy a babák addig maradjanak bent, amíg akarnak. Így aztán a 37. héttől aszaltak a terhespatológián, miközben semmi bajom nem volt a 40. hétig, amikor is a saját dokim megcsászározott, de még az előkészítőben is hallottam, amint a vezető kérdőre vonja fiatalabb kollégáját, hogy miért is kellett megindítani, miért nem várta meg, míg beindul magától. Ezek a viták egyébként vizitkor már napi szinten zajlottak a fejem fölött. Hát nem volt a legkellemesebb érzés, miközben az ember amúgy is aggódik, ugye.

Utólag azt mondom, hogy bár egészségesek a gyerekeim, talán mégis jobb lett volna hamarabb kivenni őket, mert voltak tartási problémáik, tornáztatni kellett őket, ill. az egyik szerintem már nem jutott elég tápanyaghoz, fél kiló különbséggel születtek. Más ikres ismerőseim mind hamarabb szültek.

Szerintem érdemes megkérdezned nem csak az orvosodat, hogy mit tart erről, hanem azt is megtudni, hogy a kórház, ahol szülni fogsz (és ahova majd nst-re a végén...) milyen protokollt követ ilyenkor.

Nekem kétpetéjűek, az egypetéjűek további kockázatait én nem ismerem.

Nekem 37+2 hetesen volt programcsászár. Még lehet, hogy kihúztuk volna egy darabig, de jöttek az ünnepek, én sem szerettem volna, hogy a karácsonyfa alól kelljen sürgősségi császárra rohanni, jobb volt ez előre programozva, ha már kellett az a császár. Amúgy 32-36 hét közt dekkoltam a terhespatológián, hihetetlen mennyiségű Diaphyllint, Verapamilt és magnéziumot elfogyasztva. Aztán hazakönyörögtem magam, de otthon is folytattam a gyógyszereket, mert bődületes mértékben keményedtem.

De kihúztuk, meglett a császár, és bár korábban a kórházban heti szinten ultrahangoztak, és a mérések alapján mindkét baba folyamatosan szépen gyarapodott, a kisfiam mégis elég éretlen, kissúlyú újszülött lett, a zárójára rá is írták latinul a méhen belüli sorvadást, mint diagnózist. Hálistennek aztán igen szépen fejlődő kis legényke lett, szóval én is azt mondom, nagyon jó, hogy kikapták 37 hetesen, mert lehet, hogy a méhemben már nem tudott volna fejlődni, jobb volt neki kint. A kiscsajszi, aki nagyobb súlyú és érettebb is volt, viszont hipoton, le van maradva mindenben, de hogy ennek a szűk hely volt-e az oka, vagy esetleg más áll a háttérben, azt egyelőre (vagy talán soha) nem fogom megtudni.

Summa summarum, a mi kórházunkban is visszatartáspártiak, de csak a betöltött 36. hétig. Aztán hogy megvárják a spontán szülésindulást, az már dokifüggő, meg persze mindig van valami specialitás az egyes kismamáknál, ami inkább a programcsászár felé billenti a mérleget. Természetes ikerszülésről a mi kórházunk háza táján még nem hallottam, akikről tudok, mind császárosok voltak.

Utolsónak (is), ha még olvassátok: érdekes, nekem is a nagyobb hipoton lett, egy évig dévényeztünk, a kisebb meg "sorvadt", habár végig egyformának mérték, az egyik 2240, a másik 3070 g-mal született. És igen, nekem is a "sorvadt" baba fejlődött gyorsabban, a mai napig sokkal jobb a mozgása.

(én vagyok az a válaszoló, aki fölött vitatkoztak az orvosok)

Én akkor két ikres anyukával együtt szültem (nagy, megyei kórház), az egyik 29. héten császárral szülte a kisfiait, ők sajnos mentek a PIC-re, a másik 36. héten természetsen szült két 2,5 kilós, tökéletes gyereket.

Szóval, szerintem sem érdemes sokáig húzni velük.

Kedves utolsó válaszoló, az enyémek közt nem volt ekkora különbség, a fiú 2500g 50cm-rel született, a kislány 2830g 49 cm-rel. De látványra sokkal feltűnőbb volt, a kisfiam olyan kis gebe volt, a hossza normális volt, de hiányzott róla 0,5-1 kg, a csajszi meg kis gombóc :) A fiamat se kellett PIC-re vinni, de rosszak voltak a babareflexei, a vércukorszintje is nagyon alacsony volt először, de aztán pár nap alatt rendeződött.

A kislányomat (még) nem hordtam fejlesztésre, mondjuk önszorgalomból már kétszer elvittem gyógytornászhoz, nézze meg, szerinte nem kellene-e járnunk, de nagyon határeset, meg pont abban a fázisban van, hogy a tornát már nehezen viselné, az interaktivitáshoz meg még eszetlenke. De tényleg nem tudhatom, hogy a problémák egy esetleges "ikres túlhordásra" vezethetők-e vissza, a csajszit már a pocakomban is sokkal lustábbnak éreztem, a fiatalúr sokkal aktívabb volt. A testalkatuk, testméreteik aránya is egymáshoz képest tulajdonképpen most is ugyanaz, mint amiket UH-n méregettek. Szóval lehet, hogy genetika.