Szeretnék tájékozódni a témában: Nektek, hogy kezdődött a szülés? Mit éreztetek amiből tudtátok, hogy itt az idő?

tárgyilagosan?

4 hete bent feküdtem. vérnyomásomat nem tudták levinni, orvosom este közölte: másnap indítják.

azóta sem aludtam olyan jót, mint aznap éjszaka :)

kora reggel: borotválás, beöntés, vizelet-vizsgálat, nst, oxitocin bekötése, méhszájvizsgálat (némi tágítással).

fájdalomcsillapításra nálunk akkor nem volt lehetőség.

Nem készültem lelkileg semmire. azt leszámítva, hogy amikor az orvos este közölte, hogy másnap anyuka leszek, sírva fakadtam.

Nem voltak terveim sem elvárásaim. nem volt orvosom sem.

aki jött, megvizsgált. de tőlem aztán a portás is közöttük lehetett volna, fel sem tűnik.

Burokrepesztés után jöttek az igazi fájások (nem csak derékfájdogálás és keményedés).

kb 1 óra múlva tolófájások.

kb 2 órával később műtő.

ami ezalatt történt, már nem lenne tárgyilagos :D

hidd el, nem feltétlen ad biztonságérzetet egy fogadott orvos.

én szerettem volna fogadni, de az orvosom nem vállal szülést. a terhességet végigkísérte, a szülést beindította, aztán hazament az ügyelet után.

több ismerőstől hallottam már, hogy mivel volt fogadott orvosa, amíg az nem ért be, a többi orvos rá sem nézett, nem segített neki, hiszen van, aki zsebében landol a boríték, végezze az a munkát.

volt ismerős, aki egy rahedli pénzt kifizetett, a fogadott orvos pedig a 8. hónapban közölte, hogy jaaa, hát ő akkor éppen síelni megy... a baba napra pontosan jött...

nekem nem volt orvosom, így mindenki, de tényleg MINDENKI odafigyelt rám, ott volt, segített... a szülés közben összesen 6 orvos kezei között fordultam meg a cca 8 óra alatt. egyikre sem tudnék rosszat mondani.

ellenben pl egyáltalán nem emlékszem arra, hogy a szülésznő az nst-ken és az oxitocin állítgatásán kívül csinált volna valamit (még előző napi ügyeletes csinálta a borotválást, beöntést).

mindenki azt mondja, fontos a jó szülésznő. nem tudom, kb mintha ott sem lett volna.

Első szülésemnél elkezdett szivàrogni a magzatvíz, itt volt sejthető hogy lesz valami.. Előtte soha semmi jele nem volt, mèg a legapróbb jósló fàjàs sem. Mikor bementem mindenféle papírmunkába kezdtek, megvizsgált az orvosom, nst fel, kaptam oxitocint aztán vàrtunk... Egyik szülésemnél sem esett szó a fàjdalomcsillapítàsról, lehet ott nincs is rà lehetősé.

A màsodiknál megbeszéltük hogy màsnap reggel indítjàk (GDM miatt), bementem 6-ra, papírmunka, minimális borotvàlás, beöntés, wc-n ücsörgés, zuhany, nst felrakás, oxitocin bekötés, burokrepesztés, vajjúdàs, kitolás.

A màsodikat sajnos az infúzió bekötésétől végig kellett feküdnöm, az elsőnél viszont az elején ácsoroghattam, később hoztak egy labdàt amire ülhettem.

Egyikre sem készültem sehogyan!

A másodiknál a szülés előtti nap voltak jósló fájásaim úgy 2 órán keresztül, (a kiírt napon szültem), de az orvosom már 3 hete azt várta hogy mikor hívom hogy kezdődik..

A szülés előtt 3 nappal a doki leválasztotta a burkot a méhszájról, majd hazaküldött. Otthon 3 napig vajúdtam. Igazán nem volt vészes, takarítottam, pakolásztam, szóval bőven kibírható volt.

A szülés napjára, reggelre erősödni és rendszereződni kezdtek a fájások, úgyhogy fürdés, borotválkozás, beöntés otthon és mentünk a kórházba.

Megkerestem a dokit, felmentünk a szülőszobára és jött a szülésznő. Kértem még beöntést, utána lezuhanyoztam.

Betettem a kedvenc zenémet és hülyéskedtünk a férjemmel. Egy óra múlva jött a doki burkot repeszteni, onnantól lett komolyabb a fájás.( Semmilyen fájdalomcsillapítót nem kértem). Nemsoká kellemes köd szállt az agyamba és már csak befelé tudtam figyelni egyfajta hipnotikus állapotban. És ami hihetetlen-mivel átadtam magam a helyzetnek-ebben a ködös állapotban kifejezetten élvezetes volt a vajúdás. Egyébként sem féltem.... de az az érzés, magával ragadó volt. Végig térdeltem, négykézláb voltam valamint egy labdán ültem, mikor mi esett jól.

Aztán egyszercsak már nem volt szünet a fájások közt. És jött a következő szuper érzés:nyomni kell, bármi áron. NYomtam, semmi. Nyomtam, semmi. Ekkor gondoltam ,összeszedem magam és elkezdek becsülettel nyomni, jött a következő érzés, nyomtam......ééééés hoppp, a kisasszony megérkezett a lábaim közé, burokban. Imádtam az egészet, sőt meg is lepett, hogy ennyi az egész?

Vannak akik túlparázzák az egészet, aztán görcsölnek, nem lazulnak el... ezekből lesz a rémálomszülés.

Szóval nyugalom, béke, lazaság.

Az elsőnél a 37.hét elején elfolyt a magzatvíz tök váratlanul. Tudtam, hogy akkor menni kell. Beértünk, megvizsgáltak, aztán ctg, majd kettesben vajúdtunk a férjemmel pár órát (éjjel volt). Az első kósza fájástól 5 óra alatt megvolt a baba. Nem kaptam beöntést, fájdalomcsillapítót. Minden a maga útján haladt.

Második szülés alkalmával feszült voltam egész délelőtt. Távozott a nyákdugó is. Ebéd után gyenge 5 perces fájásaim lettek. Felhívtam a dokimat, azt mondta kórház. Mire beértünk 3 perces, de még mindig gyenge fájások voltak. Megvizsgált és 4 ujjnyi volt a tágulás. Kaptam kúpot, ctg-t csináltak. Közben erősödtek a fájások. Fájdalomcsillapítás itt sem volt. Burkot repesztett a doki, fél órán belül megvolt a baba. Az egész 4 óra alatt lezajlott. Mindkét szülés gyönyörű élmény volt számomra. Nem féltem, mindkétszer nyugalom szállt meg, mikor eljött az idő. A férjem jelenléte nekem nagy erőt adott.