Elítélendő az a nő, aki császárral akar szülni? Mit gondoltok róla?

Én kértem, nem bántam meg, és pont letojom ki mit gondol! :) Az első sürgősségi császárral született, átmeneti oxigénhiány, egy év Dévény. Horror.

Dévényen a genetikai sérült gyerekeken kívül, hüvelyi szülés miatt voltak, kb. ketten voltunk,akik egyik kalapba sem tartoztak.

Ahogy terhes lettem a Másodikkal, mondtam a dokimnak,hogy szeretném,ha kivenné. Ha a vizsgálatok azt mutatják,hogy egészséges (igen, akkor is lehet baj), akkor is szeretném kizárni,hogy szülés közben bármi (vákuum pl) történjen. Azt is elismertem,hogy még vákuum sem biztos, hogy lenne baj, de én még egyszer nem akarom figyelgetni,hogy forog-e, mászik-e stb. Élvezni akarom az első egy évét.

Megtörtént. Megszületett progis császárral. 6 hónapos, minden rendben vele. Lehet, hogy másoknak ez nem szülés. Nekem az volt. Életet adtam, és megéltem.

Az ő élete, ő döntése. Én spec tartottam a császártól, de ha bármi közbe szólt volna nem ágáltam volna. Sajnos rokonságban van sérült gyermek: nem akart a doki császározni, mert, hogy biztos túl reagálja anyuka a fájdalmat, mert eüs... vége sürgősségi lett, gyermek bánta kárát oxigén hiány miatt... anyuka meg majdnem elvérzett...

Sajnos sok olyat ismerek ahol természetes szülés miatt lett baja a gyereknek, mert anyuka minden áron természetesen akart szülni, na én őket itélem el.

[link]

Olvassák ezt az indok nélkül császároztatók!

Nem ítélem el én sem. DE....

Az unokatesóm az első babáját természetesen szülte, a másodikat császárral ( ő kérte, nem volt indokolt)

Most meg panaszkodik hogy milyen rossz, hogy nagyon fáj és nem tudja ellátni úgy a picit mint az elsőt!

Nekem császárom volt (orvosi indokra) nem tudom milyen természetesen szülni, de ha lehet akkor a 2. babát szeretném természetes úton a világra hozni.

Én az orvosokra vagyok mérges.

Ahelyett, hogy azon munkálkodnának, hogy átsegítsék a kismamát a pszichés nehézségeken és arra keresnék a megoldást, hogy hogyan lehet természetes módon oldani a stresszt és hozzásegítenék az anyát egy szép szülésélményhez, ahelyett inkább tartják a markukat és fogják a szikét. (Tisztelet a kivételnek!!)

A nőkről azt gondolom, hogy ha nem kapnak megfelelő tájékoztatást, akkor nem tudják objektíven eldönteni, hogy mi a jó nekik, ezért nem is hibásak.

Egyébként a szülésekről azt gondolom (eddig hárommal a hátam mögött), hogy mind a hüvelyi, mind a császár sikerülhet "könnyen és nehezen" is, mehet gyorsan és "nyomtalanul" a felépülés, meg lehetnek évekig tartó következmények, főleg az anyára, de akár a babára nézve.

Egyiket sem tartom "könnyebbnek vagy nehezebbnek", viszont a császár egyértelműen kockázatosabb.