Elítélendő az a nő, aki császárral akar szülni? Mit gondoltok róla?

". nem utolsó sorban nem kéne aggodnom hogy megromlik a szexuális életem...::::D"

Na,tessék,itt is van rögtön egy,aki azt hiszi,a természetes szüléstől megy tönkre a házasélete...

#23-as

Igen, sajnos sok ilyen agyatlan van, főleg itt.

Pedig elmondanám, mit tudom én hanyas volt akit letinédzsereztem, szóval nekem például sokkal jobb lett a szex szülés után.

A házasélet nem ettől romlik meg, hanem attól, hogy nem törődsz a másikkal.De tizenéves agynak ezt még fölösleges magyarázni, ugyanis nincs ehhez agyi kapacitása.

Részemről tök mindegy, szerintem a saját teste felett mindenki maga rendelkezik.

Saját történet, nem azért írom, mert egyik vagy másik jobb lenne, csak ilyen is van:

A terhességem alatt nagyon gondolkodtam, hogy császárt kérek. Féltem a szüléstől, minden velejárójától. Az orvos udvariasan elterelte a témát, ha felhoztam. Ha nagyon presszionálom, belement volna, de én sem voltam biztos benne, hogy mit akarok.

Aztán a tűfóbiám visszarettentett a császártól, a gerincbe szúrt tű félelmetesebbnek tűnt, mint a hüvelyi szülés.

Végül hüvelyi úton szültem, de kész disznóvágás volt. Elakadt a baba, alul vákuummal húzták, fentről passzírozták. Utána a méhlepény nem mozdult, műtő foglalt, kézzel, érzéstelenítés nélkül tépkedték darabokban. Amint felszabadult a műtő, azonnal toltak be és kikapartak altatásban. Vesztettem egy liter vért, eltört a farokcsontom, végigrepedt a hüvelyfalam. Idővel szerencsésen, maradandóság nélkül felépültem mindenből, de jó egy hónapig mozogni se tudtam segítség nélkül.

Az orvosom mondta, hogy ennyi komplikációra nagyon kicsi volt a statisztikai esély, de ezek után, ha még lesz terhességem, akkor ő javasolja a programcsászárt.

Bár előre nem lehetett tudni, de én a császárral jártam volna jobban.

"Az olyan meg is érdemelné, hogy valami baja maradjon.Egy percig sem sajnálnám. "

Egek, milyen emberek vannak itt....

Nem ítélem el, nem ettől lesz valaki jó anya.