Tényleg könnyebb a szülés ha pozitívan állok hozzá a dologhoz?

Teljesen biztos vagyok benne, hogy így van. Az elsőre nagyon készültem, és annak ellenére, hogy fájt, pozitív élménynek éltem meg a szülést. A másodikra már nem készültem annyira, de mivel az első jó volt, csak kicsit féltem. Gyorsabb volt, jobban fájt, de erre is azt mondom, hogy egy szép szülés volt.

Most harmadszorra akadt némi komplikáció, ezt most nem részletezem. A tervezett császár elmaradt, majd élesben dől el, mi lesz: normál szülés, vagy császármetszés. Az biztos, hogy ebben a helyzetben egyik sem lesz túl jó, kérdés, hogy melyik a kisebbik rossz.

De amióta kiderült, hogy nem tervezet császár lesz, úgy bepánikoltam, hogy még a jóslófájások is abbamaradtak. Erre a hétre vagyok kiírva, de semmi jelét nem érzem, hogy szülni fogok. Mellesleg nem is akarok, nem akarom ezt az egészet, bár tudom, hogy sürgősen változtatnom kellene a hozzáállásomon, mert sok múlik rajta.

Csak nem tudom, hogyan csináljam. Annyira negatív vagyok, hogy azt el se lehet mondani. Nem akarok szülni.

Utolsó hogy vagy?Minden rendben veletek?

(bocs az offért kérdező)