Szülés császármetszéssel? Olyanok írjanak légyszi, akik tudnak abban "segíteni" miként éljem meg pozitívan a császármetszést, közeleg az idő és kissé tartok tőle.

Hogy éld meg pozitívan? Gondolj arra, hogy ez a babád vagy a saját érdekedben van. Ne foglalkozzál az olyan emberekkel ,akik szerint egy nő attól lesz jó anya, hogy hüvelyi úton szül.

Ne hagyd el magad, azzal tehetsz a legtöbbet a felépülésedért. Úgy jön le a soraidból, hogy Te ezt tragédiaként fogod fel, pedig nem az. Ez a születés egyik módja.

Nekem 2 sürgősségi és 1 programozott császárom volt, és itt vagyok, jól vagyok, van 3 gyönyörű, egészséges gyermekem. Nekünk ez volt megírva, nem fogok rajta sajnálkozni, úgysem változtathatok rajta.

Szia! Nekem az első természetes szülésem után saját kérésre volt programozott császárom, ami végül jó döntésnek bizonyult, mert a terhesség végére elég komoly cukorproblémám is lett. Így a babámnak is jobb volt, hogy hamarabb kikerült a számára előnytelen környezetből, bármily furcsán is hangzik.

Kicsit féltem én is előtte, ez teljesen természetes, hiszen amit nem ismerünk, attól félünk.

Reggel kellett jelentkeznem a szülészeten, adatokat felvettek, papírmunka, majd az ügyeletes szülésznő elkezdte az előkészítést, ez volt a legunalmasabb közel 2 óra hossza. Kaptam kórházi hálóinget, és infúziók garmada csöpögött belém, antibiotikummal. Majd betoltak a műtőbe, bemutatkozott a két anesztes, elmondták, mit fognak csinálni, kérdeztek néhányat, vérnyomást mértek, kaptam egy lepedőt, mert nagyon hideg volt. A gerincérzéstelenítés nem volt vészes, előre kellett hajolnom, megpróbálni nem mozogni, egy szúró érzés után két kellemetlen nyomást éreztem, az egész kb 15 másodpercig tartott, és már zsibbadt is a lábam. ezután kiterítettek, a nyakamhoz kaptam egy takaró lepedőt, hogy ne lássak előre. Feltették a katétert, lemosták a hasam, ellenőrizték, érzek e valamit. Azt fontosnak tartom elmondani, hogy nem leszel érzéketlen, furcsa hűvös, bizsergést érzel, amikor a zsibbadt területhez érnek, illetve később némi matatást, de nem fájdalmat. Sokan azért gondolják azt, hogy fájt, érezték, mert erre nem készülnek fel.

Aztán bejött a dokim egy másik orvossal együtt, elkezdték a műtétet, kb 10-05 perc alatt kint volt a kislányom, ezt éreztem is, mert megkönnyebbült a pocakom, újra tudtam rendesen levegőt venni :). Megmutatták a lepedő felett, majd elvitték, ellátás után visszahozták még egy puszira, simire. Ezután újabb unalmas kb fél óra, míg összevarrtak.

Kitoltak az őrzőbe, sűrűn jött a nővér megnézni, kérdezni, hogy vagyok. Amikor kezdett kimenni az érzéstelenítő, hát az nem volt kellemes, sőt, a méhösszehúzódások alkalmával levert a víz, annyira fájt, és olyan volt az alhasam, mintha egy forró fémlemezt nyomtak volna bele, de kértem fájdalomcsillapítót, utána elviselhető. Arra figyelj, hogy tényleg ne emeld a fejed műtét után, amint engedik, igyál folyamatosan sok folyadékot. Nekem még az volt furcsa, hogy nem tudtam megmozdítani a lábam, de erről próbáltam elterelni a figyelmemet, illetve arra koncentráltam, ez csak átmeneti.

Kb 6 óra múlva jött a nővér, hogy próbáljak meg felállni, és elmenni mosakodni. Ha kérem, segít, de én jobbnak láttam magam próbálni, csak a felüléshez vettem nagy levegőt, és kértem, húzzon fel. Ekkor segít, ha a hasadra tapasztod a kezed, kevésbé fáj. A felállásban talán az a legfurcsább, hogy nem a heg fáj, hanem az, hogy nem tart a hasfalam.

Ezután már minden órával jobb volt, én sokkal gyorsabban tudtam mindent csinálni utána, mint a természetes szülés és gátmetszés után. Sokkal könnyebben ment minden, és bármily furcsa, lelkileg is sokkal oldottabb voltam.

Ha választanom kellene harmadiknak, a császárt választanám, és nem igazán érdekel, ki mit gondol erről. (mellékesen jegyzem meg, az első gyermekem természetesen született valszeg oxigénhiánya volt, ma is járunk vele fejlesztésre, nálam ez is a császár felé billentette a mérleget, bár tudom, ez egyedi történet)

Jó, ha sokat mozogsz, járkálsz, de kerülöd a törzset csavaró mozdulatokat. Inkább guggolj, ha valami leesik, ne hajolj.

Nekem alapvetően pozitív élmény volt, a természetes szülésemhez képest is. Nekem az segített, hogy valamennyire fel tudtam agyban készülni rá, tudtam, mi fog történni, kb mennyire fog fájni, annak mikor lesz vége (volt már gerincérzéstelenítésem is és kisebb hasi műtétem is).

Ha az aggaszt még, hogy nem természetesen szültél, jaj mi lesz most, nem is vagy jó anya, gondolj arra, nem ez a pár óra fontos, hanem az egész utáni életed a babával.

Remélem segítettem, sok boldogságot a babához!