Van itt olyan, aki szőrös lábbal ment szülni?

Igen, mindig, és soha nem is szőrtelenítettem. Nem volt idő borotválni sem a gátvágások előtt.

Igényes arra vagyok, hogy olyan legyek, amilyennek teremttettem természettől fogva. Nem arra, hogy a szőrtelenítésből élő gyárakat éltessem ...

Hm!

Ez eléggé érdekes! Kíváncsi vagyok, hogy kinek jut eszébe a szőrtelenítés, amikor idő előtt hirtelen elfolyik a magzatvíz?

Nekem azonnal - a telefonálni a mentőkért - jutott az eszembe, és hogy hét és fél hónaposan még túl korai lenne a szülés.

Sokat kértem mindent és mindenkit, hogy hasonló "gondjaim" lehessenek. Előre láthatólag nem lehetnek.

Miért jelent "problémát" neked éppen a lábad ?! Kívánom, hogy egyéb gondod ne legyen.

Volt, amikor igen, oltári nagy hasam volt, alig tudtam mozogni, nem is láttam a lábam, problémás volt a borotválás, mindig megkértem rá a férjem, aztán amikor rosszul lettem és elvitt a mentő, pont nem volt tökéletes. Volt olyan is, hogy 2 héttel előbb mentem, és semmit nem készültem előre. Összességében: ezen csak a szobatársnők rugóznak, az orvos észre sem veszi.

És igen, volt, aki direkt sminkelt, hajat szárítgatott vasalóval a fájások alatt otthon, hogy az első szelfi a babával tökéletes legyen a fészbukon, és erre büszke volt. Bennem komolyan felmerül a kérdés, hogy az ilyen kinek/minek szül igazából. Mutogatni, vagy szeretni azt a gyereket.

Nem az a baj, hogy szeretnénk szépnek látszani, hanem az, amikor nem vesszük észre a józan ész határait.