Volt köztetek valaki aki mérges volt a babájára szülés után?

Szia, nálam ilyen nem volt meg amúgy is császàroztak. Viszont mikor huszadjára markol bele a hajamba és tép meg olyankor màr én se kedveskedve szólok rá.

Nem válasz a kérdésre, de sosem értettem, hogy miért a babára mondják ezt. Nem volt könnyű szülésem, a végén mondták is ott előttem a gyereknek, hogy ,,de megkínoztad szegény anyukádat", én meg rögtön mondtam, hogy dehogyis, ketten együtt harcoltunk, hogy kijöjjön. Szegény gyerek legalább annyira kész volt, mint én, örültem, hogy nem lett császár. Na mindegy, elnézést az offért.

Nekem volt egy szobatársam a kórházban, aki úgy utasította "rendre" a két napos babát, mintha egy dackorszakos hisztit kezelt volna. Sokat sírt a baba, hát van ilyen. Ő meg ráförmedt, hogy Anna, most már fejezd be! De az a hang! Nagyon gáz volt szerintem.

Sajnos én is haragudtam rá, mikor csak 1-1 órát tudtam aludni. De ez szerencsére csak az első 2-3 hétben volt, és így visszanézve biztos, hogy összefüggésben volt azzal, hogy depressziós voltam. Állandóan sírtam, nem tudtam semminek sem örülni, főleg a babámnak nem. Sőt... Folyamatosan arra gondoltam, hogy mi a fenének vállaltam, nem vagyok alkalmas erre, nem fogom tudni megszeretni. Aztán a depressziós egyik napról a másikra eltűnt és rájöttem, hogy milyen gyönyörű, édes kisfiam van, aki nem hasfájós, egész könnyen elalszik, és csak a rosszabb napjain kel 3 óránként gyakrabban. Az elején sajnos csak azt éreztem, hogy rettenetesen nehéz az egész. Szerencsések azok, akiknek nem voltak ilyen gondolataik, mert borzasztó rossza anyának gondoltam magam, rettentő lelkiismeret furdalásom volt. A családom segített átlendülni ezen az időszakon, mert rövid idő alatt észrevették, hogy ha nem segítenek, belesüppedek a depresszióba, ezért folyamatosan volt itt velem valaki, éjszaka is felkeltek, a babát büfiztették, altatták, így én valamivel többet tudtam aludni és ami legfontosabb, nem éreztem magam egyedül. Tudom nem mindenki ilyen szerencsés. Lényeg, hogy ezek a gondolatok sajnos sok esetben normálisak, de elmúlnak!!!

El sem tudom kepzelni hogy milyen anya az aki azert merges a babajara mert nehez volt a szules... ez az elet rendje, ennyi. Az pedig koztudott dolog hogy a szules nem egy leany alom.

5-ös, nem ítélkezni akarok, de azt írod mérges vagy mindkettőre, mert mást sem csinálnak, csak üvöltenek és tele a f...szod az egésszel. Sajnos idegileg nem mindenki bírja a megpróbáltatásokat ez tény, és az első gyerkőcnél még nem tudod mire számíthatsz, de kérdem akkor minek szültál mégegyet????