Milyen élmény volt neked az első szülésed? Mitől volt jó vagy rossz? Befolyásolta, hogy vállalsz/vállaltál még gyereket?

Nemrég szültem, apás császármetszés volt. Nekem csodás élmény maradt, eleve így készültünk, és elképesztően szép volt meglátni a kicsinket, a férjem elvághatta a zsinórt, fotózhatott, a mellkasomra tették, néztük a férjemmel. Aztán a közös 3 nap a kórházban együtt, annyit nevettünk a férjemmel, és nevetünk a mai napig is! (2 hetes). Az életünk a szüléssel együtt lett még teljesebb, hálás vagyok a klinikának, hogy ilyen élményszerű volt az egész.

Ennek ellenére a terhesség az, ami befolyásolta, hogy nem szeretnénk újabb babát. Vetélés, súlyos betegség kiderülése (emiatt volt a műtét is és napi egy "csodás" szurit is kaptam), és nagyon nehéz utolsó hetek miatt úgy érzem, többé nem vállalom be. Persze, könnyen beszélek, mert munkaerőpiaci helyzetem miatt sem tehetem meg, hogy szüljek újra, de azért a fő ok a rettegés a terhességtől.:)Meg eleve bizonytalanok voltunk, hogy legyen-e még egy baba valaha (a férjem nem fiatal már).

Egy gyereket terveztünk az elejétől fogva. Terhesnek nem szerettem lenni, bár gond nem volt a terhességemmel, csak valamiért nem nekem való műfaj.

A szülésem igazi horrorszülés volt, még a fal is véres volt, aztán a szakma állatorvosi lovaként jöttek megnézni az orvosok, mert ennyi komplikációt egyszerre összeszedni ritkán szoktak, mint amit nekem sikerült.

Fizikailag néhány hétig elég rossz volt utána, de lelkileg különösebben nem rázott meg.

Ha minden védekezés mellett véletlenül terhes maradnék, megtartanánk, de csak szülés után lenne őszinte a mosolyom. (Bár az előzmények után szerintem csak császározni mernének a következőnél.)

Imádtam a terhességet! Jól voltam fitt voltam szép voltam :) A szülés nálunk is apás császár lett :( Így nem volt az igazi, de nem volt gond ezzel sem.

Mikor elkezdtünk "próbálkozni" úgy indultunk hogy majd 2 gyereket szeretnénk, még az első héten itthon is arra gondoltam hogy akár jöhetne is a következő....

De most 2* is átgondolom (a lányunk nehéz eset)

Jó élmény volt. Hüvelyi úton szültem nem volt se gyors, se fájdalommentes, nyilván akkor nem életem élményeként éltem meg de borzasztó se volt, utólag pedig szép emlék.

Imádtam a terhességet is, vártuk nagyon a babát, szerintem (kivéve ha nagyon nehéz a szülés) jó emlék marad azért, hogy végre látjuk a babát, amikor ramtették már el is felejtettem a fájdalmas órákat.

2 babát terveztünk és nem változtat a szülés ezen. Azt hittem az első szülés után egy ideig gondolni sem akarok majd második babára de ennyire rossz azért nem volt.

Alapból max 2 gyereket szerettünk volna, ha nagyon racionàlisak vagyunk, inkább egy. A terhességem eleje borzasztó volt, hánytam éjjel-nappal, fogytam vagy 8 kg-ot. Majd mikor ez elmúlt, nagyon élveztem. Csinosabb is lettem mint terhesség elõtt. De ha belegondolok, h mégegyszer ilyen szarul leszek és már ugye itt egy gyerek, akirõl gondoskodni kell...

Maga a szülés borzasztó volt. Alapból elviselek minden fájdalmat, kivéve a hasit..szóval én egy rémàlomnak éltem meg a vajúdást. A kitolásból egy mészárszék lett. Nem jól forgott be a baba. Több, mint 2 óra lett így a kitolás. Màr készültek a császárra, mikorra kicsusszant. Neki is lettek komplikàciók, ami miatt járunk kontrollra. Hál istennek semmi baja, csak nagyobb volt a riadalom. Viszont ezek után én már nem akarok mégegyszer szülni.

Csodàlatos emlèk, nagyon szèp ès megható volt szàmunkra.

Ehhez szerintem hozzàjàrult a kórhàz hihetetlen felszereltsège, az orvosom, a szülèsznök profizmusa ès mèrhetetlen kedvessège. (Magànkórhàz külföldön).

Èn 7 cm-ig kb fàjdalommentesen tàgultam, 3-5 perces nem vészes fàjàsokkal. Vajudtam labdàn, medencèben, sétàlgatva. 7cm-nèl burokrepesztès a medencében, ès utàna lett 2-3 fàjdalmas fàjàsom. Akkor kèrtem epit, màr 8 cm voltam folyamatos fàjàsokkal. Onnantól megint semmi fàjdalom. A kitolàs trükkös volt, de egyàltalàn nem fàjt, kb 35-40 perc. Nagyon fent volt a baba, ès elvileg majdhogynem lehetetlen volt természetesen megszülni, de èn nagyon erösen nyomtam, így vègül viszonylag simàn kijött. Az orvos ès szülèsznö is ledöbbent, hogy tudtam olyan erösen tolni. (Nagyon erös vagyok, aktívan sportolok)

2 gyereket terveztünk, szerencsère a szülèsem pozitívan befolyàsol, remèlve, hogy a màsodik is ilyen szèp lesz. Mèg friss az emlèk, csak pàr hete szültem.

A szülésemre a semmilyen szót szoktam használni. Farfekvés miatt programcsászár volt, 3 héttel előtte tudtam, hogy az lesz. Nem örültem neki, természetes, apás szülést szerettünk volna, de tudtam, hogy benne van a pakliban a császár, mindenkinél benne van, így elfogadtam, hogy az lesz, nem csináltam ügyet belőle. Végül annyi meglepi volt benne, hogy magas vérnyomás miatt 2 nappal korábban császároztak. Nem élveztem különösebben a műtétet, nagyon rossz volt a ráncigálás, illetve elég nehezen kaptam levegőt (valószínű kicsit följebb kezdett hatni a spinális érzéstelenítés). A felépülés nekem gyorsan ment, másnap már simán mászkáltam, babámat megkaptam, gond nélkül elláttam 0-24-ben. Szóval semmi rossz élményem nem volt, de én pozitívnak se tudom mondani, később volt némi hiányérzetem, hogy nem szültem, egy darab fájásom nem volt, olyan volt, mintha kimaradtam volna valamiből. Most 8,5 hónapos a kislányom, ezen már túl vagyok, az, ahogyan született, nem tartana vissza a kistesótól.

Ami visszatart, az a magas vérnyomásom, ami miatt befektettek a terhesség végén (szerencsére annyira a végén, hogy csak 3 nappal szülés előtt), toxémiagyanúval. Sosem volt fehérje a vizeletemben, a júliusi 40 fok ellenére egész minimálisan vizesedtem (kevésbé, mint sok más terhes a 9. hónapban). Fehérköpeny fóbiám ellenben volt, csak nem hitték el, így a vérnyomásra önmagában rámondták, hogy toxémia és azt állították, hogy emiatt a lányom nem jutott elég tápanyaghoz, ezért lett pici (2200 gramm, 44 cm). Namost minimális utánajárás után már tudom, hogy fehérje nélkül nincs toxémia, illetve ha emiatt rossz a lepény keringése, és nem jut tápanyaghoz a baba, az csak a súlyra hat, a hosszra nem, tehát egy aránytalan, sovány baba születik. Az enyém arányos és kerek volt, valószínűleg annyi a titok nyitja, hogy én is nagyon pici és vékony nő vagyok.

Mindenesetre totálisan beparáztattak, egy teljesen problémamentes és boldog terhesség vége így nagyon rossz emlék. És mivel nincs egyetértés abban, hogy toxémiás voltam-e vagy nem (ugye utólag senki nem tudja megmondani, mi is volt ez), egyik orvos se mer egyértelműen kijelenteni semmit, félek egy következő terhességtől, főleg mert másfél hónappal a lányom születése után egy barátnőm babája durván koraszülött (26 vagy 27. hét azt hiszem) lett súlyos toxémia miatt, majdnem mindketten belehaltak. Na ilyesmire nekem nincs szükségem. Elvileg nagyobb az esélye, hogy nem volt nálam gond, mert otthon mérnem kellett a vérnyomásomat és ott mindig jó volt, a babám pedig arányos volt, de nem tudok nyugodtan belevágni. Két gyereket akartunk, de nem tudnám magamnak megbocsátani, ha mégis toxémia volt, megint előjön, csak nem a 38. hanem mondjuk a 28. héten, és emiatt koraszülött babám lenne, ne adj isten baja is lenne. Így valószínűleg nekünk nem lesz több babánk, örülünk annak, hogy a gyönyörű kicsi lányunk egészséges, nem rizikózunk.