Oxitocin infúzió nélkül tényleg könnyebb a szülés?

Az könnyebbség, hogy fájásgyengeség és tágulási nehézség esetén napokat kínlódhatsz nélküle?

Nem kéne automatikusan adni, ez tény. A természetes tágulás (már ha tágul valaki), kevésbé fáj, ugyanakkor lassúbb is (kivéve egyeseknél).

Amint bekötik az oxyt, hihetetlen mértékben megugrik a fájdalomérzet, ezért EDA nélkül (jó esetben) nem is adják.

Ha túlzottan feltekerik és/vagy az EDA-val spórolnak mellé, akkor jóval fájdalmasabb élmény, mintha simán szülnél.

Nekem ezt a dúla úgy magyarázta, hogy ha minden a maga útján, jól halad, akkor az oxitocin mellett más hormonok is termelődnek, többek között endorfin, ami miatt könnyebb elviselni a fájásokat. Ha viszont infúzión keresztül kapja valaki az oxitocint, akkor az endorfin nem termelődik.

De vannak esetek, amikor rá kell segíteni, ebben mondjuk eléggé eltér az orvosi, kórházi szemlélet a dúlák, bábák szemléletétől, ahogy észrevettem.

Saját esetem: magzatvíz elfolyással indult a szülés, közel tíz óra múlva sem erősödtek megfelelően a fájásaim, és még egy ujjnyira sem tágultam ki. Kaptam oxitocint, fokozatosan emelték az adagot, na fájásaim azok lettek rendesen, de továbbra sem tágultam, pedig még valami méhszájlazító injekciót is kaptam. Mivel EDA-t elvileg 2 ujjnyi tágulásnál adnak, így nálam az nem jött szóba. Végül megcsászároztak, mert a baba szívhangja többször és egyre jobban leesett a fájások alatt.

Fájdalomcsillapítást nem kaptam, de azt a zárójelentésemről tudtam meg, hogy oxitocint adtak. Nem volt elviselhetetlen a fájdalom. Fogászaton már éltem meg rosszabbat.

Mondjuk nekem a kitolási szakaszban kötötték be (utólag rákérdezem a dokinál), mert elakadt a baba és nem tudták hirtelen, hogy mitől.

Utólag kiderült, hogy forgási rendellenesség, fájásgyengeség volt az ok, így vákuummal tudták csak kiszedni.

Azért viszont szíveskedjen bekapni a kórház, hogy a méhlepény manuális kitépkedése alatt nem engedélyeztek bódítást, mert a protokoll nem engedte. Két évvel korábban lehetett még. Az orvos is szentségelt, mert látta, hogy mennyire szenvedek - ahhoz képest a szülés szúnyogcsípés volt.

Nincs összehasonlítási alapom, én CSAK oxitocinnal szültem. Indított szülésem volt, nulláról indítottak, előtte egy darab jóslófájásom sem volt még (én sem éreztem, NST sem mutatott ki semmit). Viszont preeklampszia miatt indítani kellett.

Hát az oxitocin csinált nekem fájásokat.... eleinte még mosolyogtam, aztán egyre durvább lett. A végén már szinte elviselhetetlen.

Tágultam én, mint a kisangyal, 6 óra alatt nulláról eljutottam a kitolási szakaszig, csak a köldökzsinór fenntartotta a babát, így császár lett a vége.

Utóbb kérdeztem a szülésznőt, hogy oxi nélkül is ilyen lett volna, erre mondta, hogy nem, sokkal enyhébbek a fájások nélküle. De ki lehet bírni azért. A férjem két egyperces között megkérdezte, hogy akarok-e még szülni ezután is, és igent mondtam. :)