Van akit császárnál altattak?

Két éve, a második császárom volt altatásban. Nem tudták megcsinálni a gerincközeli érzéstelenítést, állítólag nagyon gáz a gerincem. Már az első császárnál is többszöri próbálkozásra sikerült.

Szóval végül elaltattak, mert a babának közben (és már előtte is) romlott a szívhangja, és sietni kellett. A férjemnek megmondták, hogy mégsem jöhet be a műtétre az altatás miatt, kint várhatja meg a babát. Így hát ő látta először.

Nem tudom, mikor tértem magamhoz, elég sokára. Emlékszem, hogy műtét után az aneszteziológus elnézést kért, hogy nem sikerült az érzéstelenítés, meg ilyesmi. Aztán újra kábulatba estem, és még sok ilyen kép van, hogy egy percre magamhoz tértem. A férjem azt mondta, órákig mellettem volt, de én csak egy pillanatra emlékszem, hogy láttam.

Ahogy egyre inkább magamhoz tértem, és látták, hogy tisztul az agyam, odahozták a babát, de csak egy kis időre, mert még belém volt kötve az infúzió. Később egy órát velem lehetett, szopizott.

Egy éjszakát még ott kellett lenni az őrzőben, másnaptól lehettem csak folyamatosan a kicsivel.

"Mennyire fájt a vágás, egész nap aludtak? Volt vmi negatív élményük?"

1. vagyok, mivel nem hatott az érzéstelenítő, ezért nagyon.:)) De később a helye csak annyira, mint azoknak, akiket nem altattak.

A negatív élménye az volt, hogy 1. nagyon fájt a feje az altatás után, 2. a baba felsírását ugye nem hallotta.

Eszembe jutott még egy barátnőm, aki NY-ban szült és ott választhatott a két mód közül, elsőre az altatást választotta, ő azt mondja, jót aludt. Másodjára az ébrenlétet, akkor a férjével jól megvoltak odabenn, így ha ismét szülne, akkor is altatás nélkül csinálná.

futócsászár volt. kitolási szak elhúzódása miatt (többek között). altattak, mert két tolófájás között felülni nem tudtam volna, a gyerek már a szülőcsatornában volt.

13:50kor született a Mukim :)

Műtét után felébrsztettek (mindig, mindenkit, max nem emlékszik rá utána az ember), akkor párom fényképezőgépen(!) megmutatta, hogy is néz ki az életem :D aztán kb aludtam is tovább.

17 körül hozta be az őrzőbe a főnővér, és a karomra fektette kicsit. A legszebb dolog volt, amit láttam, éreztem :)

Megmondom őszintén, akkor, abban a helyzetben ennyi pont elég volt a gyerekből. Csak feküdni voltam képes és szenvedni.

AZ altatásnak nagy hátránya az epivel/spinális érzéstelenítéssel szemben, hogy amikor felébredsz, azonnal pofán csap a fájdalom és a félbevágtak-érzés. más esetben lassan tér vissza az érzékelés.

így még hosszabb ideig jár a vénás fájdalomcsillapító, a mitől kába, fáradt az ember...

meg amúgy is: ha félbevágnak nem jó móka. fáj. mindegy milyenek a körülmények. és a babát pedig jó esetben legkésőbb 24 óra múlva el kell tudni látni. szoptatni, pelenkázni.

#7 vagyok:

még leírnám: baromira fáj. főként, ha előtte az embert centik választják el attól, hogy ne legyen ,űtét. mégis sokáig úgy gondoltam, ha újra szülök, akkor csakis császárral.

aztán volt egy epeműtétem, amit borzasztó rosszul éltem meg, utána az ébredés és fáéjdalom nekem sokkal osszabb volt. lehet, mert nem volt kézzelfogható pozitív eredménye :D szóval ha rajtam múlik, soha többet műtét.

negatív volt, hogy nem hallottam, nem hallhattam felsírni a babámat. ez annyira rosszul érintett, hogy sokáig ezért nem is akartam még egy babát, mert ha vele ezt nem élhettem át, másik babával sem akarom átélni.

aztán ezen túltettem magam.

"pozitív" volt a műtét utáni homokzsák a hason. Na, aaaaz valami baromi jó... amíg lehetett, mindig visszakértem :D