Miért baj a szülés módja néhány nőnek?

Nekem mindegy, hogy ki-hogyan szül.

Mindenkinek más miatt van voksa a császáros vagy sima szülés ellen/mellett.

Nyilván, ha egészségügyi kockázat van, akkor senki nem fog ellent mondani, ebben biztos vagyok.

Én 3x szültem normál módon, ebből 2 volt húzós-tolós, egy méhlepény leszaggatós....mondhatni horror.

Most a 4. babám úgy néz ki császáros lesz, amit nehezen fogadtam el, de CSAK azért mert nagyon fog hiányozni az az idő amit a kötelező fekvés miatt nem lehet majd velem :(

Az a 6-12 óra fontos anyának-babának is és mivel van összehasonlítási alapom, csak ezért mondom.

A másik három babámért mentem, ahogy felvittek az osztályra, most ez valószínűleg elmarad, de mivel nincs más választás és az a fontos, hogy a kicsi egészséges legyen, nem háborgok

„Az alapvető probléma ott van, hogy sokan azt gondolják, hogy a császármetszés mennyivel könnyebb, holott halvány lila gőzük nincs róla, hogy az is iszonyatosan fájdalmas, csak nem úgy, mint a természetesen szült nőknél,”. Ahogy neked sincs halvány lila gőzöd arról, hogy hogyan és hol fáj a természetes szülés, és hogy bizony van, aki tovább lábadozik, és nehezebben épül fel belőle, mint te a császárból.

„És nem mondom, hogy mindenki ilyen rosszul éli meg a császármetszést, de azért sok nő kibírta már a természetes szülést.” És sok nő meg nem, és még több gyerek lett tőle beteg, vagy fogyatékos, a császárt viszont nagyjából mindenki ki szokta bírni.

A probléma egyébként ott van, hogy mindenki szereti magát különbnek, az álláspontját pedig helyesebbnek gondolni a másokénál.

És igen, nagyon is sok ember van, akinél „menő” a fájdalmat kibírni, és „hiszti”, ha el akarod kerülni. Csak az ilyen emberekben nekem az a fura, hogy egyik sem húzatja vagy gyökérkezelteti a fogát fájdalomcsillapítás nélkül, de a szülési fájdalom az rendben van, sőt, szinte kötelező. Egyébként olyan nőket is ismerek, akik tiltakoznak a fájdalomcsillapítók szedése ellen, mert „egy nőnek sok fájdalmat ki kell bírnia, és komolyabbakat is, mint pl. egy fejfájás”. Remélem, egyszer majd eljutunk arra a szintre, amikor ezt a fajta hozzáállást legalább annyira szánalmasnak fogja tartani mindenki, amennyire szánalmasnak tartjuk pl. az afrikai törzsek hozzáállását a kislányok megcsonkításával kapcsolatban. Mert ott meg az a „menő”.

Mindkét féle szülésnek megvannak a maga előnyei és mumusai is, és minden nő elidegeníthetetlen joga kellene, hogy legyen eldönteni, hogyan kívánja világra hozni a gyerekét, természetesen a gyermek jól megfontolt érdekét szem előtt tartva.