Miért baj a szülés módja néhány nőnek?

Nekem semmi bajom azzal, hogy ki hogyan akar szülni.

Az alapvető probléma ott van, hogy sokan azt gondolják, hogy a császármetszés mennyivel könnyebb, holott halvány lila gőzük nincs róla, hogy az is iszonyatosan fájdalmas, csak nem úgy, mint a természetesen szült nőknél, a fájdalom máshol és más módon jelentkezik, plusz a császármetszés egy műtét, aminél sokkal nagyobb a komplikációk valószínűsége, plusz hosszabb a gyógyulási idő.

Én annak idején természetesen szerettem volna szülni, de ember tervez, isten végez, császármetszés lett. És azt kívánom, bár természetesen tudtam volna szülni. Mert lehet, hogy maga a kinyomás nagyon-nagyon fájt volna, de a szülést követő hosszú órák iszonyatos fájdalmai, kábultsága, fáradtsága, nehézsége, plusz a már kevésbé fájdalmas, de több, mint 1 hétig tartó utána következő fájdalom sem volt kellemes.

Míg a természetesen szült nők mellettem szinte szaladtak a folyosón, meg sem mondta volna róluk senki, hogy éppen akkor szültek gyereket, én még napok múlva is úgy vánszorogtam és az is nagy szó volt, hogy fel tudtam kelni az ágyból.

És nem mondom, hogy mindenki ilyen rosszul éli meg a császármetszést, de azért sok nő kibírta már a természetes szülést. És ismerek nem egy olyat, aki szült mindkét módon és a császármetszést inkább elcserélte volna még egy természetes szüléssel.

Azért kötnek bele sokan - mondjuk én konkrétan letojom, nem az én gyerekem, nem az én testem -, mert tudományosan igazolt, hogyha nem merül fel komplikáció, ami a császárt indokolná, akkor a baba számára egyértelműen jobb, ha természetes úton születik meg (pl.: a tüdőben lévő folyadék a szülőcsatornán való áthaladással tud csak kipréselődni...stb. Olvass utána!).

Ugyanakkor remek dolog, hogy létezik császár és meg tudják menteni azt a babát és anyukát, aki segítség nélkül súlyos sérülést vagy halált szenvedne.

3-as,

azért ezt látniuk kellett volna uh-n is, nem? Relatív téraránytalanság miatt kisebb babákkal is szoktak császározni.

Mi az, hogy "menő a felesleges fájdalom"? Én természetesen szültem 2-szer is és nem a menőség miatt.

Engem nem érdekel, ki hogyan szült, nem értem a támadásokat, és szerintem te is támadsz... Főleg ugye a menőséges mondatodból jön ez le.

A méhlepény letépkedés nem általános dolog! Nekem egyik ismerősömnél sem fordult elő. És ahogy az sem általános, hogy a császár után simán ugrabugrálsz, mert előfordulhat az is, hogy 2 hétig alig bírsz megmoccanni a fájdalomtól.

Mindenkinek a magánügye, hogyan akar szülni, aztán ha nem sikerül, azt hogyan dolgozza fel, vagy ha úgy sikerül, ahogy szeretné, azt hogyan éli meg.

Van álláspont, amit én nem tudok megérteni, de te ugyanúgy nem érted, hogy én miért nem értem :) Szóval bocs, de egy kicsit provokatívnak érzem a kérdést, olvastál már millió ilyet, itt se lesz másként.

Mindenki le fogja írni, hogy mik az előnyei egyiknek, milyen borzalmas történeteket élt át vagy hallott a másikról, ettől még mindenkinek megvan a saját véleménye, a saját élményei, tök fölösleges ezeket itt egymásnak ereszteni.

Te kiemeltél egy darab méhlepény tépkedést, lehetnek ennél cifrábbak is természetes szülésnél, meg császárnál is, kár egy-egy ilyen példát kiragadni.

Csak hogy lásd, mennyire felesleges, én is kiragadok egy ellenpéldát: barátnőmet császározták ikrekkel, már haza is mehettek, de egyszer csak brutálisan elkezdett vérezni, mehetett vissza a kórházba a két babával, mert ki kellett tisztítani a méhét. Valszeg nem sikerült tökéletesen eltávolítani a méhlepényeket. Na, most akkor van értelme ennek a császár kontra hüvelyi vitának? Szerintem nincs.

Azért baj nekik, mert vannak, akik jobbnak gondolják magukat másoknál, és "hőstetteiket" ennek visszaigazolásaként élik meg. Tehát akkor ez a jó és semmi más, a többiek hülyék, rossz anyák, stb.

Tanulság: ne törődj velük! Tedd azt és úgy, ahogy neked megfelel és persze, ahogy sikerül. :)

"Mert olvastam itt olyan történetet, hogy a méhlepényt tépkedték a nőnek?"

Az én voltam. De hozzáteszem, hogy ennek a komplikációnak 1% alatti az esélye, velem Murphy jött szülni.

Azzal egyetértek, hogy nem jobb vagy rosszabb egyik szüléstípus sem. Csak pontosítok, hogy amiatt, hogy benyaltam egy ilyen komplikációt, nem vár mindenkire ilyen, ez az én személyes pechem volt.

És nem, nem volt menő a felesleges fájdalom, de senki nem látta előre, hogy pechszériám lesz.

Szülésnél (akárhogy) az a jó, ha a baba és az anya is egészségesen távozik a kórházból. Minden más szerintem részletkérdés, nem kellene egyik szüléstípust se a másik fölé emelni. Engem azért nem traumatizált a pechsorozatos szülésem, mert a végcél volt a fontos: a gyerek is legyen egészséges és én is. Ez meg is történt.

A császár se zavart volna, de két (három) dolog miatt nem lett:

1. Gondolkodtam rajta, hogy rábeszélem programozott császárra az orvosomat, de tűfóbiám van és megrémisztett a gondolat, hogy a gerincembe szúrnak valamit.

2. Előre nem volt látható, hogy indokolt lenne.

3. Mire kiderült, hogy baj van, már a szülőcsatornában volt a gyerek (mert ő is elakadt, a méhlepény a második forduló volt), akkor már nem lehet császározni. Így vákuum lett.

Az anya szempontjából a hüvelyi szülés biztonságosabb, viszont a baba szempontjából a (programozott) császármetszés. A kórház (orvosok) szempontjából pedig mindig is a hüvelyi szülés lesz a favorit, hiszen az az olcsó, és kell az átlaghoz, a "jó" hírnévhez. Szerintetek miért van az, hogy kimész külföldre, és választhatsz? Mert ott van rá pénz. Miért van az, hogy itthon bemész egy magánkórházba, és eldöntheted? Mert van rá pénz. Ennyire egyszerű az egész. Ha van pénz, te döntheted el, hogy melyikőtök érdekeit nézed.

Bírom ezt a "természertes" szót. A mai hüvelyi szülések 90%-a egyáltalán nem mondható természetesnek. Tudjátok mi a természetes? A burok megreped, a magzatvíz elfolyik, jönnek a fájások, majd a végén megszülöd a babát. Nincs EDA, nincs burokrepesztés, nincs adagolt oxytocin, nincs kézzel tágítás, nincs hasba könyöklés, láblekötözés, gátmetszés, fogó, vákuum. Aztán vagy meghal a gyereked, ha nem tud kijönni, vagy mindketten ottmaradtok. Ez a természetes, de hála a fejlődésnek, már nem itt tartunk. Csak az a probléma, hogy hüvelyi szülés esetén még mindig megtörténik a baj. Mert túl sokat várnak, oxigénhiány, agykárosodás, és vered a fejed a falba, hogy miért nem fizettél ki egy császármetszést inkább. És sosem tudhatod előre, hogy nem történik-e meg a baj.

Én úgy vagyok vele, hogy inkább én maradjak ott a műtőasztalom, mint hogy a gyermekemnek bármiféle baja essen. Kifizettem a császárt, és nagyon jól tettem. Nem voltak utána fájdalmaim, csak húzódást éreztem 1-2 napig. És nem a császárosok szenvedtek a kórházban, ahogy az első írta. A gátmetszésesek totyogtak terpeszben a folyosón, nem mi.