Volt olyan köztetek, aki szülés után meglátta a babáját, és nem találta szépnek?

A kisfiam egyszerűen csodálatos volt rögtön születése után. Tényleg, mint egy kis angyalka.

A kislányom viszont nagyon kis csúnyácska volt. Őt elég sokkal túlhordtam, teljesen szétázott a bőre, visszafelé kunkorodtak a körmei, a hosszú haja csatakokban tapadt az arcába...☺ viszont nagyon hamar kisimultak a vonásai, és rácsodálkoztam, hogy milyen gyönyörű kislányt kaptunk☺ Azóta mindketten nagyon szép kisgyermekek.

hát az enyémek nem voltak szépek.

az első csak nagyon fel volt vizesedve, a szemét sem tudta kinyitni, annyira pufi volt az arca, és mind a két szeme vörös volt, mert bevérzett.

Pár nap múlva már alakult neki és szép lett.

a második viszont beszorult két fájás közötti időre és bevérzett az egész arca. Konkrétan kék szinűre volt alávérezve, ami pár nap múlva vörös és lila tarjagos lett az egész feje. A szeme szintén bevérzett, mint a tesójának és emellett ő is nagyon pufi volt, csíkszemmel :)

Elég előnytelenül nézett ki - nem is csináltunk sok képet róla, de pár hét múlva már kezdett helyrerázódni ő is.

Amúgy most meg pont, hogy ritka szépek, óriási ragyogó szemekkel és karcsúak, magasak, szóval amilyen rosszul kezdődött, annyira mások lettek kisgyerekkorukra.

Szülésznőként hallottam, anyuka mikor meglátta a babát annyit reagált "Olyan ronda vagy mint apád". Majd mikor fürdetés után mellre tettük, akkor meg ott sírt, hogy milyen gyönyörű.

Nagyon sok "csúnya" baba születik. Lila a fejük, ráncosak, véres. Szóval nem szép látvány. De azért aprajával minden kisbaba alakul. Szóval mire indulnak haza gyönyörűek.

Én szabályosan rettegtem ettől, biztos voltam benne, hogy ronda lesz (más lehetőséget el sem tudtam képzelni), hiszen magzatmázas, véres, ráncos, meggyötört és csúcsfejű minden újszülött. Sztem jobban féltem az első reakciómtól, mint az egész szüléstől. Ehhez képest a lányom döbbenetesen gyönyörű volt: egy gramm magzatmáz nem volt rajta, semmi ránc, totál kisimult és bársonybőrű, pedig rendesen túlhordtam.

De sok olyat ismerek, akinek az volt az első mondata a saját gyerekéről, hogy "jaj, de kis csúnya".

A nagyobbik fiam nagyon szep volt mar akkor, amikor megszuletett, hosszu, husis baba volt es szep rozsaszin, o nem is valtozott utana sem.

A kisebbik fiam viszont voros volt, puffadt szemekkel, rancos borrel, es az orra is megnyomodott, megdagadt. Ugy nezett ki az elso 2-3 napban, mint egy 120 eves mini venember. :)

Viszont 5-6 naposan mar kisimult volt a bore, szep volt a szine es hizni is elkezdett, az orra sem tunt mar olyan nagynak, kb mintha kicsereltek volna.

Szoval en azt mondom, hogy nem minden ujszulott szep, de ertheto.

Az első gyermekem születése után nem volt valami szép, meggyötört volt a feje, a koponyalemezek egymásra csúszva, csúcsfejecske.... de kb 2hónapos korára olyan helyes kissrác lett. Az arca alig változott azóta, pedig már 8éves, csak már nem annyira babás.

A második gyerekem formás volt fejre is, csak az a furcsa benne, hogy 2éves kora előttig alig lehet felismerni az arcát mert annyit változott. Az újszülött a féléves, egyéves kétéves képeiről idegen nem mondaná meg, hogy ugyanarról a gyerekről készültek. KÉt éves korától már stimmel az arca. :)

A 3. babámról nagyon jólsikerült UH képet kaptunk még pocakból és ugyanolyan szép arccal született. Mikor kibújt és elöntött a szülés utáni mámor, csak arra emlékszem, hogy egyfolytában azt mondogattam, hogy ÓÓÓ ez a kisbaba milyen gyönyörű, mennyire szép az arca - és tényleg az volt. Neki sem változott az arca, az újszülött képéről fel lehet ismerni őt a mai napig, pedig már ő is 4éves. :)