Mit szóltok ehhez a statisztikához?

Érdekes a nagy eltérés kórházanként, persze vannak torzító tényezők, Szt Imrében szültem, ott nem lehet "koraszülni", persze, hogy kevesebb a császár. A gátmetszés aránya már inkább mutatja a szemléletet, mondjuk nekem pont volt, de nem rutinszerűen.

Azt, hogy Somogynál kimaradt a kaposvári és a marcali kórház is.

nem értem, hogy a császáros hozzászólások hogy jönnek ide. mi köze a császárnak a gátmetszéshez?

Ebben benne van, hogy mennyi az összes szülés, ebből mennyi a hüvelyi (pl. SOTÉn sok, mert ott van a sok koraszülés), és a harmadik oszlop, hogy mennyi a gátmetszés, nyilván a hüvelyi szülések számának arányában.

Én 2013-ban szültem egy olyan kórházban, ahol a fenti statisztika alapján 78% a gátmetszések aránya, arra fejlődtek, tuti nem volt 2013-ban közel 80%-os gátmetszés arány. Nagyon sok nőt tudok, aki már gátvédelemmel szült, a szobában pl öt nap alatt voltunk heten, ebből hármunknak volt gátmetszése. Mondjuk akkor kezdett el a gátvédelemmel több orvos is komolyan foglalkozni, és jött új orvos is. A rutin gátmetszés szerintem sem jó dolog, de élből elutasítani is ugyanakkora butaság. Nálam pl muszáj volt vágni, ezt már a terhesség során letisztáztuk, az amúgy gátvédelem párti orvosommal, mert volt egy korábbi sérülésem, és félő volt, hogy cipzárként szétnyílik ott a hüvelyem. Végül megúsztam egy közepes gátmetszessel, szakadás nélkül. Én éjjel egykor szültem, az ebédet már simán ülve ettem, nekem nem fájt a seb, ezerszer rosszabbra számítottam, mert a korábbi sérülésem utáni felépülés sokkal hosszabb és fájdalmasabb volt. Azóta sem okoz semmi panaszt, a régi sebem sokszor fáj, de a gátmetszésem hege nem fáj se frontkor, se szeretkezés közben. Mondjuk biztos nem mindegy, hogy mekkora a vágás, hogyan varr az orvos. Ismerek én is rémtörténeteket továbbszakadó gatsebről, szétnyíló sebről és így tovább, de majdnem minden történetben ott van az orvos nemtörődömsége, rutintalansága. Mellettem fekvő nő mondta, hogy első szülésénél fiatal dokinál szült, a varrást végigkommentálta, hogy miért nem tud varrni rendesen, a szülésznő tízszer kérdezte meg, hogy ne hívja-e be az ügyeletvezetőt, a doki nem engedte, végül valahogy összevarrta, de a csajnak az első felállásnál szétnyílt két óra múlva, arra nem volt ott a doki, csak a szülésznő és hívta az ügyeletvezetőt, aki összevarrta normálisan, de érzéstelenítő nélkül, mert a korábbi doki már adott annyit, hogy nem adhatott többet. De sógornőm se járt jobban, neki pl rossz irányba vágott a dokija, ezt később tudta meg, és ezért végig repedt a végbélizma is, mert nem egy kicsit oldalasan vágott, hanem függőlegesen, így pont nem érte célját a vágás. Hogy miért? Szerinte azért, mert sietett, kapkodott, már amikor beért, nyomta az oxitocint, mert gyorsan túl kell esni rajta, sógornőm egyébként csecsemősnővér és megtudta, hogy miért volt a nagy sietség. Nah de mindegy. Engem pl mélységesen bántanak azok a cikkek, posztok, amik arról szólnak, hogy a gátmetszés a nők csonkítása, lealacsonyítása, megalázó beavatkozás, mellyel a nőiességükön esik csorba és csak azért csinálják a férfi orvosok, hogy szűkre tudják varrni a nőt, a férjnek kedvezve ezzel. Én pl ebből semmit nem éreztem, előre megbeszéltük, hogy mikor, hogyan fog történni, lerajzolta a dokim, mindent elmondott a vágásról, varrásról, megbeszéltük, hogy inkább tágabbra hagyja mint szűkebbre, mert nekem fájt a szex korábban a hegek miatt. Persze tudom, hogy van, ahol rutin, de szerintem azokba a nőkbe sem kellene belesulykolni, hogy márpedig őket megcsonkították, a nőiességüket megtiporták. Lehet, hogy az orvosoknál ez rossz beidegződés, de többségük nem rossz szándékkal él a vágás lehetőségével, és ha talán úgy indítanának a nők, megfelelő szakemberek, hogy felvilágosítanák a kollégákat, hogy van jobb megoldás, nem pedig megbélyegeznék őket, hogy ők maguk a sátán, amiért a régi iskolát követik, akkor egyszerűbb és hatékonyabb lenne változtatni.