Az első és a második terhességetek hasonló volt?

Nem!

Fiammal semmi nem volt, csak nőtt a hasam.

Lányomnál aztán minden csőstől jött: lentről felfelé: lábdagadás, visszeresség, szeméremcsont fájdalom, 37. hét körül már nyitott volt a méhszáj, a hasam nagyon sokat fájt, 20 m séta után le kellett ülnöm, annyira fájt, első 14 hétben 0-24 H hányinger, vasat kellett szednem, hajszál híján cukros is lettem.

Szóval borzalmas volt, alig vártam, h vége legyen a 9 hónapnak.

A szülés kárpótolt, az sokkal, de sokkal könnyebb és gyorsabb volt.

Nem teljesen. A két terhesség között nyolc év telt el, sok a hasonlóság, de nem egyforma a kettő. Most vagyok 27 hetes, úgyhogy csak ezt az időszakot tudom összehasonlítani. A nagy is fiú, és a kistesó is fiú lesz.

Sem az elsőnél, sem a másodiknál nem volt tipikus reggeli rosszullétem, minimális émelygést tapasztaltam csak, azt se túl gyakran. Az első három hónapban annyira nem volt egyiknél sem testi tünetem, hogy néha el is felejtettem, hogy babát várok :) Viszont mindkettőnél extra idegbeteg voltam az első trimeszterben. Általában nem kapom fel ilyen hamar a vizet, de ebben a három hónapban jóformán bármiért képes voltam elküldeni a férjemet a 'csába, meg naponta azzal jöttem haza a munkahelyemről, hogy "mostanában akkora kretén mindenki, hogy hihetetlen" :D

Három hónap után meg mintha elfújták volna, újra normális voltam :)

Ami különbség, hogy az elsőnél csak a 30. hét után kezdett el vizesedni a lábam, de akkor nagyon. Most viszont sajnos már a legelejétől kicsit ducibbak lettek, 22 hetesen már meglebegtette előttem az orvos, hogy ebből gyógyszer lesz, ha nem megy lejjebb, és ki is írt táppénzre, mert iszonyúan fel voltak vizesedve a lábaim. Mondjuk most, hogy itthon vagyok, tényleg jobb, a munkahelyemen sajnos nem volt lehetőség rá, hogy feltegyem a lábaimat. De még így is eléggé dagadnak, csak már nem olyan brutálisan, mint eddig.

Az elsőnél viszont sokkal többet égett a gyomrom, mint most, a másodiknál. Jó, most is szokott, de akkor szinte megállás nélkül. Most csak pár naponta. Bár most az első hónapokban volt gyakoribb, és így, félidőn túl már nem sűrűn fordul elő, nyolc éve meg inkább a 20. hét környékén kezdődött, és onnantól kezdve folyamatosan.

Más nem nagyon van, a lábdagadást leszámítva tök jól vagyok, és az elsőnél is jól voltam.