Az első és a második császármetszésetek között volt-e különbség?

Hatalmas különbség volt. Az elsőnél nagyon sokáig vajúdtam mire megcsászároztak, annyira fáradt voltam,hogy a műtét alatt majdnem elaludtam, utána a napot végig aludtam ,a tejem nem indult be, már kórházban tápszert kapott a babám, a felépülés lassan ment,és megviselt,mert ekkora fájdalomra nm számítottam.

Második szülésem tervezett császár volt,előtte nem vajúdtam, műtét után 4 órával szoptattam a babámat, sok tejem volt,hamar beindult. Tudtam,hogy mekkora fájdalomra számíthatok,így könnyen viseltem, nagyon hamar felépültem. ég és föld volt a két felépülés.

Két külön kórház is. Az első programozott volt, előtte is sok kórházzal és sajnos utána is műtéti szövődmény miatt. Az érzéstelenítés miatt nagyon lement a vérnyomásom és hányingerem volt, de a műtét élménye nem volt vészes és nem fájt. Igazából fel sem fogtam, mi történik, de sokáig selejtesnek és dühösnek éreztem magam.

A másodiknál volt egy 8 órás vajúdás. Az érzéstelenítés itt másként hatott - itt sem éreztem a fájdalmat, de mintha csak el lett volna zsibbadva, mindenem "hangyás" volt, no meg jött újra az ájulászás és hányinger. Utána viszont szerintem még kaptam valamit, mert nem bírtam magamhoz térni egy fél napig, majd napokig fájt a hátam - jobban, mint a sebem-, és szédültem. Viszont otthon már sokkal könnyebb volt: minden jól alakult és jó volt tudni a forgatókönyvet. Ja az utófájások a másodiknál sokkal rosszabbak voltak az első napokban - ugye főleg szoptatás alatt - ugyanakkor összeségében ez volt a könnyebb és gyorsabb felépülés. Még a hegem is szebb lett, mint az elsőnél, így "plasztikailag" :) is jól jártam.

Nekem még viszonylag friss a második császár élményem, 7 hete volt.

Az első igaz, sürgősségi volt, és altattak, most a második már programozott és gerincbe kaptam. Nekem ez most fényévekkel jobb volt. Mármint,hogy halhattam felsírni. Maga a szúrás nem volt nagyon fájdalmas, az jobban fájt,ahogy a doki a kezével nyomkodtam a csigolyáimat, hogy hova szúrjon.

Felépülés nekem mindkettőnél pikk-pakk. Sőt, talán most a másodiknál hamarabb volt. Mondjuk én tényleg jól bírom az ilyeneket, csodálkoztak is a dokik. A viziten nem akarták elhinni, hogy két napja műtöttek, mert úgy pattogtam! :)

Ami érdekes volt,hogy a műtét előtti napon konzultáltam az anesztes dokival. Rákérdeztem a fejfájára, és mondta, hogy igen, nem szabad emelni a fejet. Másnap végül nem ő érzéstelenített, és az a doktornő meg azt mondta,hogy semmilyen konkrét bizonyíték nincs arra,hogy az emeléstől fáj a fej. Én valóban megemeltem, nem is kicsit, és semmi bajom nem volt. Viszont sokat ittam!

Az első császáromnál nagyon izgultam, mert sürgősségi lett, veszélybe került a baba. Itt nem érdekelt már semmi, csak azt, hogy élve kivegyék oxigénhiány nélkül. Nem zavart semmilyen körülmény. A felépülés nagyon rossz volt, borzasztó fájdalmaim voltak, de mivel a babát átvitték egy másik kórházba a komplikációk miatt, azért napjában többször lábra kellett állnom és utána menni szoptatni. Nem volt idő a gyengeségre. A sebem alig látszik.

A második császárom programozott volt. Itt ennél borzasztóan zavartak az előkészületek. Kezdve attól, hogy miért aláztak meg azzal, hogy a fiatal beteghordó előtt keljjen meztelenre vetkőznöm, mikor ezt másképpen is megcsinálhattuk volna, az érzéstelenítésnél tanulóval bökettek annak ellenére, hogy szóltam, baj van a gerincemmel.. Legalább hatszor bökött mellé. Közben meg úgy tett mindenki, mintha az én hibám volna, mert nem görbítek eléggé. Majd a műtét közben a fejem fölött beszélnek a másik kismamáról. A babát bennfelejtik az inkubárorban, engem bevágnak a szobába, egy órán keresztül a kutya nem néz rám... (a férjem a baba mellett) 7

Itt a felépülés viszont sokkal könynebben ment, simán talpra álltam. A sebem is szép lett.

Nekem az első császárom sürgősségi volt, nst-ről toltak át a műtőbe. Az első pár nap nagy fájdalmaim voltak, de aztán összeszedtem magam.

A 2. programozott volt, tudtam mire számítsak, sokkal jobban is kezeltem a dolgokat, nem hagytam el magam. A 2. nap jelentkező spinális fejfájást leszámítva sokkal szebb élmény maradt.

A 3. császárom szintén sürgősségi volt, ebből nagyon nehezen épültem fel.