Miért szeretnek íjesztegetni a szüléssel?

tényleg borzalmas, és tényleg ki lehet bírni (még élek). De vannak szerencsések.

Ami a mozgás dolgot illeti, lehet benne valami. Nekem az "aktívabb" barátnőim sokkal könnyebben szültek, mint én. Én olyan olvasgatós típus vagyok, a terhességem végére el is lustultam kissé, bár akkor örültem ha feküdhetek.

Nem véletlen mondják, hogy fájdalmas, mert az.

(Lehet nem mindenkinek ugyanúgy fáj, de ezt nem gonoszságból mondják, nyugi :) )

Tőlem is mindig azt kérdezték, hogy félek-e már a szüléstől? És amikro azt mondtam, hogy nem, akkor azt mondták, hogy utána félni fogok.

Túl vagyok két szülésen, nem mondom hogy könnyű volt (4,5 kiló felett volt mind a kettő), de bármikor bevállalnám a harmadikat, mert még mindig nem félek :-D

szerintem jó a hozzáállásod!

Nem kell túlaggódni az egészet. Persze, hogy fáj, és nyilván mindenkinek más a fájdalomtűrő képessége is. De aki azt mondogatja magának, hogy jaj,de fog fájni, annak tuti, hogy tényleg nagyon fog fájni.

Én kétszer szültem, mindkétszer mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül és simán kibírtam. Sőt, jó élmény maradt, szeretnék még szülni.

Én nagyon gyorsan, de rendkívül intenzív fájásokkal szültem, természetesen, bármiféle érzéstelenítés nélkül /3 óra alatt, úgy, hogy az elején még tök zárt voltam/.

Nem mondom, hogy nem fájt, DE ... annyira jó volt, egy teljesen már dimenzióban lebegtem. Az a legjobb, ha magadba fordulsz, nem kiabálsz, nem beszélgetsz, koncentrálsz a fájásokra, várod őket, mert közelebb hoznak a fájdalom végéhez.

Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt a szülés és az azt követeő néhány nap. BÁRMIKOR végigcsinálnám újra.

Ha nem hagyod el magad az utosó hetekben sem, az bizony valóban sokat segíthet. Persze nem a vízhordásról beszélek, de takarítani, főzőcskézni, nagyokat sétálni minden további nélkül lehet.

Nincs mitől félned!