A vajúdás legfájdalmasabb része mennyire volt brutális? 1-10ig mekkorának írnád le a fájdalmat?

mondjuk engem a kitolásnál megcsászároztak, azzal együtt a végén már nagyon szenvedtem (toló fájások már voltak), de még így is azt mondom, inkább szülök minthogy még egyszer tályogot véssenek az arcomról a fogam helyén keresztül.

szóval 6 órás vajjúdásom első két órája 4/10, második két órája 5/10, utolsó 2 órája 6/10, toló szakasz előtti rész 8/10 mert ott már igen fáradt voltam.

Nekem az utolsó két óra volt a legfájdalmasabb, a burokrepesztés után, mikor már a baba feje nyomta belül a dolgokat, + persze a tolófájások. 1-től 10-es skálán lehet 9,9 :-)

Sírni természetesen nem sírtam, kinek van arra ilyenkor ideje, meg eszembe sem jutott ilyesmi.

2-es vagyok. Halál közeli élmény? Dehogy. Ilyesmi olyankor meg se fordul az ember fejében (legalábbis nekem), inkább arra koncentráltam hogy legyen már vége, meg drukkoltam hogy kint legyen a baba :-), olyanra nem gondoltam hogy feladjam vagy valami, inkább arra hogy mindent bele, meg kell csinálni, túl leszek rajta.

De tényleg az utolsó 1-2 óra nem a nagy gondolatmenetek ideje :-)

Szerintem a szülés nem a legfájdalmasabb dolog, ami történhet az emberrel, mert ott segítenek a hormonok és maga a cél, ami más műtéteknél nincs mint háttér.

Nekem két olyan beavatkozásom is volt már, amit sokkal rosszabbul éltem meg.

Az első szülésem volt a legnehezebb, mert időben nagyon elnyúlt, és igen, volt hogy úgy éreztem, ha pihenhetnék akár csak 10 percet, akkor utána nagyobb erővel tudnám folytatni, de olyankor már nincs kiszállás. :) Úgyhogy muszáj volt csinálni, nem volt választás.

Én se nem sírtam, se nem kiabáltam, mindkettő túl sok energiába került volna azt hiszem.

A második azért volt könnyebb, mert tudtam, mire számítsak és így lelkileg jobban fel tudtam készülni, illetve tudtam, hogy mit szeretnék másképp az előzőhöz képest. Az volt minden fájdalmával együtt talán az "álomszülésem".

A harmadik meg irtó gyorsan ment, talán a legerősebb fájásokkal, de mivel nem tartott olyan sokáig, ezért könnyebb volt végigcsinálni.

valaki itt egyszer azt írta, hogy olyan a fájdalom, mint mikor dombokra mászkálsz fel...mármint hogy érzed hogy jön a fájás, tart tart tart felérsz a csúcsra és akkor lehuppansz két perc szünet majd újra jön egy domb...nekem akkor csak ez járt a fejemben nagyon is jól írta aki írta, tényleg ilyen hullámokba jönnek a fájások, és ahogy kezdődik egy, ahogy érzem hogy jön, csak arra gondolok hogy mindjárt fent vagyok a hegy tetején és akkor legurulhatok...

gyorsan el is ment az az 5-6 óra, az ember izgatott, más dimenzióban mozog, sürögnek forognak körülötte nekem így utólag 2 percnek tűnik az egész...persze ott volt olyan hogy közöltem a férjemmel most egyszerűen ne szóljon hozzám :D

A vajúdás utolsó fél órája rossz volt és végighánytam. (Kb 10/7) De azt hiszem inkább ráhúztam volna még egy fél órát ahelyett, hogy a tolófájásokat tartogassam még egy fél óráig(10/8). Sajnos nem tűnt el a méhszáj így muszáj volt. Viszont ami a legjobban fájt, amikor kint volt a baba feje félig és várni kellett a következő fájásra, ez 10/10 viszont csak nagyon rövid ideig tartott.

Nem sírtam de volt mikor úgy éreztem, hogy nem fogom kibírni.

A legrosszabb a kitolási szakasz előtti negyed óra volt (legyen 10). Ekkor múlt el az EDA hatása, nem volt érteleme újat adni, ekkor hirtelen kezdett nagyon fájni (mondjuk 2-ről ugrott a 10-re), de lehet, hogy ha nem lett volna az EDA akkor ez az időszak se lett volna rosszabb az EDA előttinél.

EDA előtt legyen mondjuk 7. (kórházban, ágyon fekve)

Mikor itthonról elindultunk, akkor már csak két fájás között tudtam öltözni, cipőmet a férjem adta rám, 10 percbe tellt lemenni az autóig, pedig a ház előtt parkoltunk, mert mikor fájt, akkor meg kellett állnunk. Legyen mondjuk 6. erősség.

Az egész folyamat nálam 3-4 percenkénti fájásokkal kezdődött, ezek erőssége legyen mondjuk 3.

Annyit hozzátennék, egy a skálámon egy szimpla menzesz 2., tinikorom menzeszei 7-8 erősségű fájásokkal járnak.