Hogyan tartottad magadban a lelket, amikor nagyon kemény lett a helyzet vajúdás alatt?

Az első szülésem elég durva volt az emelt adag oxitocin miatt. Pánikolni nem pánikoltam, de szívesen aláírtam volna még egy olyan papírt is, hogy "Kedves Hölgyem, 10 perc múlva Önt kivégezzük" . :DDD

Második szülésemkor is kaptam oxit. Fájt is eléggé, de csak arra figyeltem, hogy normálisan vegyem a levegőt és próbáljak valami másra koncentrálni, nem arra, hogy mennyire fáj. A második szülésem sokkal, de sokkal jobb volt, mint az első. Fájt, de könnyebben viseltem. Meeg rövidebb is volt. Első 14, második 5 óra.

Én is a légzésre figyeltem, illetve azt mondogattam magamban, hogy ezt most végig kell csinálni, mindjárt vége, nem sok van. stb. sablon szöveg. Legalább is most annak tűnik, de akkor jó volt. :)

Volt egy pont, amikor legszívesebben ordítottam volna, hogy most már szedjék ki belőlem! :)

De anélkül is kibújt. :)

Ez tök jó,én meg semmire sem tudtam figyelni,komolyan.Csak sodródtam az árral és így utólag olyan volt az egész,mintha nem is én lettem volna ott,kiesett az egész.Ne értsétek félre,minden gyorsan és jól ment,nem kaptam fájdalomcsillapítót,nem ordítottam,nem volt semmi probléma,de én nem voltam ura magamnak.Csak tűrtem,milliószor ránéztem az órára és a vége felé bóbiskoltam is két fájás között.

Most éppen emiatt félek,mert már tudom,miről van szó és reménykedem,hogy hasonlóan zökkenőmentesen megy majd minden.

2-es vagyok. Ilyesmit próbáltam, igaz nem mindig sikerült. :)

[link]