Ti nem széyeltétek magatokat szülés közben?

22.

én sem kaptam, mert vajúdás alatt volt egyszer nagy dolgom. idő épp lett volna ezután is beöntésre, de azt mondták, h ebben az esetben, felesleges. hát, hogy finoman fogalmazzak, még volt tartalékom...

Sose felejtem el, mikor szülés után visszavitt a szülésznőm az osztályra, megkérte az ottani nővérkét, hogy majd később kísérjen már ki pisilni, ne engedjen egyedül. Majd visszafordulva hozzátette, hogy "de nem kell sietni, kitolás közben ürült a hólyag".

Na, én innen tudtam, hogy bepisiltem közben. Akkor észre se vettem, ahogyan azt sem, hogy más történt-e. Más bolygón, más időszámításban voltam szülés közben, és bár előtte nagyon paráztam ilyeneken, akkor tényleg kisebb gondom is nagyobb volt ennél.

Ja és az elején hánytam is. Pont nem volt akkor bent semmi, én feküdtem és jött az inger. Felültem és az első amit megláttam egy óriási veszélyes hulladékos kuka volt, hát megfogtam és abba hánytam. Kicsit később jött a szülésznőm, mondom neki, hogy hánytam. Hitetlenkedve nézett körül, hisz mindenhol rend és tisztaság. Kérdezte, hogy de hová???? Mutattam a kukát, elkezdett nevetni. Ennyi. Nem akadt fent ilyen apróságokon, látott ő már ezerszer durvábbat.

Előző vagyok.

Még azt is hozzátenném, hogy az én párom nem egy - hogyismondjam? - segítő társ ilyen szempontból. Szóval ő nem fogja a hajam ha nagyon rosszul vagyok és hányok, nem ápolgat meg ilyenek.

Nos, az első kukába hányásom után megérkezett ő is és szó nélkül tartotta elém a vesetálat a további hányásaim során. A kisfiunk kibújását szemből nézte végig (ő ment előre a fejem mellől, pedig eredetileg a kitolásnál bent sem akart lenni), így gondolom látta, hogy bepisiltem, és ha esetleg egy kis széklet is jött, azt is láthatta.

De ez egyáltalán nem befolyásolta a kapcsolatunkat, sőt. Azóta persze nem beszéltünk ezekről a kényes részletekről, de a következőre is be szeretne jönni. Ez egy merőben más élethelyzet, mint amit bármelyikőnk el tud képzelni azelőtt, hogy szült volna.