F Leirjátok a tapasztalataitokat a szüléssel kapcsolatban?

Nekem fájt a varrás. Utána remegtem egy csomót, mikor felkelhettem úgy szedultem, hogy volt mikor semmit nem láttam. Ez elmúlt másnapra. A sebem fájt, járni is alig tudtam vele a varratszedésig. Első éjszaka alig tudtam aludni úgy szakadt rólam a víz, másnap megint remegtem. Másfél hét múlva éreztem magam megint erősnek, akkor már ülni is tudtam rendesen a sebemtől. Akkor arra is rászántam magam, hogy megnézzem mi van lent de meglepetésemre nem lettem rosszul, szépen gyógyul.

Egyébként hashajtót itattak velem a kórházban, 3 napig nem volt székletem, ez már katasztrófa úgy tűnik.

A vérzésem aznap volt nagyon erős, másnap elmegy, azóta csak gyenge.

Szülés után a gátvarrás nekem nagyon fájt. Illetve inkább úgy mondanám, hogy iszonyat kellemetlen volt és talán leginkább azért, mert borzasztó fáradt voltam és nagyon megviselt volt addigra az a részem. Csak azt kívántam, hogy hagyja már mindenki végre békén az alfelem.

Meglepő módon pár órával utána járkáltam és ültem rajta, nem igazán volt vele gondom. A vizelet egyáltalán nem csípte, viszont a székeléssel akadt gondom. Hülyén hangzik, de nekem lelkileg kellett ezt a problémát elengednem. Nem mertem kakilni, annyira féltem tőle, hogy nagyon fog fájni, vagy felszakad a seb. Miután "megbeszéltem magammal", hogy túl kell esni rajta, minden gond nélkül sikerült.

Ahogy hazamentem megnéztem a sebet és sokkal jobb volt mint vártam, csak egy csík látszott és néhány hét elteltével már kb se tudtam megmondani, hogy merre lehetett a vágás.

A gyermekágyas napok a kórházban gyorsan teltek. Valahogy olyan nyugodt és békés volt minden. Első babás anyukaként az volt nagyon furcsa, hogy első nap a kezembe adták a kisfiam, majd elmentek. Soha többet senki nem kérdezte meg, hogy láttam-e egyáltalán már csecsemőt közelről, tudom-e hogy mit kell vele kezdeni. De valahogy az ösztönök mindent megoldottak. A pelenkacserére rájöttem, a cici a szájában pedig mindenre megoldás volt.

Én aludni nem nagyon tudtam sajnos, állandóan Őt figyeltem, ami a szülést megelőző 5 hetes kórházi létnek és a rengeteg aggódásnak volt köszönhető.