Fájdalomcsillapítás-mentes, vágásmentes, könnyű, gyors, pozitív szüléstörténetekről hol olvashatok?

Nekem hasonló van.

Elsö lányomat 4 óra alatt szültem meg. 3 perces fájásokkal indult a szülés a 42-ik héten spontán. Akartam epidurálisat, de a szülésznö szerinte elöször fájdalom csillapítot kapjak, hát ha elég. Mire megjött az altató orvos az epidurálishoz, már elviselhetö volt a fájdalom a sima csillapítótol is. Vágni kellett, mert vákummal kellett kihúzni a nagyfejü gyerekemet, de kb 3 öltés volt.

Második lányom pont a kiírt napon született. A magzatvíz elfolyása után közvetlen 3 perces fájások jöttek, és 3 óra után meg volt. Nála nem vágtak, és mire a fájdalomcsillapítot beadták volna, már majdnem kint volt, így az sem kellett. Viszont szakadtam egy kicsit, de össze öltöttek, és alig fájt.

Kórházi szülések között nemigen, csak elvétve. Ritka mázli kell hozzá, hogy ne avatkozzanak közbe.

Otthonszüléses történetek ilyenek.

Illetve vannak szépek a "szép szülésélmény dúlával" oldalon is.

Gyors és könnyű volt az egész, bàr nem àllìtom, hogy nem fàjt. Az utolsó 40 perc volt durva, a többi simàn kibìrható. Fàjdalomcsillapìtàst nem szerettem volna igénybevenni, ugyanis a gerinc melletti szurkàlàstól finoman szólva is be vagyok tojva. És nem is kellett, bàr az utolsó 40 percben azért majdnem meggondoltam magam. A vàgàst nem úsztam meg sajnos, a baba úgy jött, mint a gyorsvonat, 2 tolófàjàsból 1-1 nyomàsra meglett. A vàgàsból nem éreztem semmit, a varràsnàl voltam kicsit nyafi.

Az egész mutatvàny első fàjàstól a legvégéig kb. 3 óra sem volt. Spontàn indult, nem kaptam fàjàserősìtőt, össz-vissz egy méhszàjlazìtót, hogy a perem még a kitolàs előtt eltűnjön. Azt hiszem, ennél jobbat kìvànni sem nagyon lehetett volna.