Otthonszülés. Miért igen? Miért nem?

Én nem lebeszélni akarlak, én is a háborítatlan szülés híve vagyok, csak leírom az egészen friss tapasztalatomat.

Két csodálatos (kórházi) szülésem után a harmadik babánkat vártuk. Itthon elfolyt a magzatvíz, mire bementünk szépen rendeződtek és erősödtek a fájások és a kórházban is órákon át rendben haladt minden. (Őszintén szólva az előző két szülésem után fel sem merült bennem, hogy bármi adódhat.) A tágulás végénél jártunk, amikor az orvos furcsállotta, hogy a baba feje még mindig kimozdítható, és a fájásokkal a szívhang is romlott. Mondta, hogy szerinte "tipikus zsinóros esettel" van dolgunk. (Na itt el lehetne indulni otthon szülés esetén a kórházba segítségért, CSAKHOGY!:) A szívhang HIRTELEN nagyon rossz lett, hogy a semmiből (éjjel) termett ott három orvos, és perceken belül a műtőben voltunk, újabb percek elteltével pedig már ki is vették császárral a babánkat, nyakán és karján a köldökzsinórral, szürkén. Szerencsére nem lett baja, de azóta is minden nap áldást mondok az orvosnak (meg az egész jól felkészült "stábnak", aki megmentette őt. Én azt hiszem jókor voltunk JÓ HELYEN.

Kívánom, hogy legyen nagyon szép szülésed, ott és úgy, ahogy szeretnéd! Jó egészséget kívánok!

Nekem is sürgősségi császárom volt. Percek alatt altattak, és császároztak.

Elkezdett leválni a méhlepény, több időnk nem is volt.

"Annyira érződik a válaszokból hogy tudatlanságból féltek. Van mobil ctg, eszközök,több fős szakszemélyzet otthonszülésnél is. A jogi szabályozás meg olyan szigorú, hogy aki legálisan otthon maradhat, annak tényleg semmi baja. A baj meg elöre jelezhető és akkor lépnek. Minden más csak ijesztgetés."

No, akkor mesélek: problémamentes, nagykönyvi terhesség. Kiírt nap másnapján elfolyt a magzatvíz, kényelmesen beértünk a kórházba. Ahogy kell, jöttek a fájások. Minden tankönyvi. Elérkezett a kitolási szakasz, tágultam rendesen. DE! Csak nem akart kijönni. 5-10 perc próbálkozás után a doki felfektetett a vizsgálóasztalra, hogy valami gond lesz itt.

Volt, a koponyája elakadt a medencecsontomban. Azonnal berohant egy csomó ember, vákuummal húzták, felülről préselték kifelé.

Újabb 5 perc, méhlepény sehol. Esze ágában nem volt leválni, a méhszáj lassan záródni akart. Műtő épp foglalt, így érzéstelenítés nélkül, kézzel tépkedte ki az orvos. Utána küretkanál. Végre felszabadult a műtő, gyorsan betoltak és altatásban kikaparták a maradékot. Ha akkor nem kórházban vagyok, akkor a baba megfullad a szülőcsatornában, én meg elvérzek utána. Ha őt még valahogy ki is tudják pecázni, nekem volt 15 percem, hogy kikapják a méhlepényt, egyébként elvéreztem volna. Nincs az a mentő, ami ennyi időn belül beér velem.

Szóval ennyit arról, hogy mit jelez előre az, hogy problémamentes egy terhesség, vagy a szülés eleje.

Igen, kicsi a valószínűsége, de ki vállalná be, hogy ő lesz a statisztikai hibahatár (ahogy én az lettem) és emiatt elveszti a gyerekét vagy a gyerek az anyját?

Ja, és szívósan tapadó méhlepény problémamentes szülés után is előfordulhat. Ha tegyük fel a gyerek nem akad el, kijön rendesen, akkor 5 percet vártak volna, hogy elinduljon a méhlepény. Újabb 5 perc tanakodás lett volna, hogy miért nem jön. Utána mentőt hívnak. Kiér jó esetben 10 perc alatt. A kórházba az út 15 perc. Épületen belül is 5 perc beérni a műtőig.

Ha jól számolom, akkor nagyjából a mentőben haltam volna meg. Ha neadjisten mégis utolsó pillanatban beérnek velem, akkor meg úgy tudtak volna megmenteni, hogy kiveszik a méhemet.

Na, melyik verzió a kedvezőbb?

Soha semmilyen körülmények között nem szülnek otthon. Az elsovel reggel elfolyt a víz. Mentot hivtunk bevitt. Szepen elkezdottek a fájások oxi minden. Csaknnemntagultam. Kaptam az epit is. De csak nem tagultam. 8ora hossza utan elkezdett szabalytalan lenni a szivhang. Vartunk hatha jobb lesz. Aztan majd fel nap utan a tagulas nem haladt szivhang se lett jobb. Műtőbe toltak n5perc elokeszites. 2perc vagas es kint volt a lanyom a derekan ketszer körbe csavart koldokzsinorral. Szepen nem oxigen hianyosan. De mi lett volna ha otthon vagyok. Semmi örömteli ez biztos. Semmit nem tudtak volns tenni.

A korhazat ki nem állhatom. Maga a szemelyzet is egy darab szemétként viselkedik az emberrel neha tisztelet a kivetelnek de inkább ez mint a gyerek élete. Már 2hetem sincs vissza a kov. Gyerekig es ahogy elneztem mint a heringek annyian vannak de ennyit elvisel az ember.

KÓRHÁZ NE OTTHON!

Szülésznőként mondom: eszedbe ne jusson! A baba és a te érdekedben. Itt előttem szerintem minden épeszű érvet elsoroltak, habár nem olvastam végig a válaszokat. Már lehetőség van a kórházakban háborítatlan szülésre, és minden egyéb könnyítésre. Kérlek, ne sodord magatokat életveszélybe!

Ez egy kis off, remélem valaki válaszol rá:

Miért jó a saját nappalimban/hálómban/fürdőmben csinálni ezt? Mármint utána azt ki is kell takarítani.. Vagy lenejlonozzátok? El sem tudom képzelni, hogy utána milyen lenne abban a helyiségben tartózkodni. Pláne, ha elmondod valakinek, hogy néééézd, itt ezen a szent helyen szültem a babát.. :D

Megosztom veled az én történetemet is.

Probémamentes, egészséges terhesség, a 40. héten jártam.

Naponta, saját magam vezetve jártam be kocsival CTG-re, kánikula volt, hajnalban ablakot mostam, előre főzőcskéztem a férjemnek stb.

Jól éreztem magam és optimistán vártam a szülésre.

Mivel eltelt 40 hét és még nem akaródzott a kisfiamnak megszületni, megbeszélem az orvossal, hogy akkor már befekszem, hogy tudjanak rám figyelni és ha néhány napig nem történik semmi, akkor a vizsgálatok függvényében esetleg megindítják, ha szükséges.

Tökéletesen jó állapotban, jó kedvvel mentem be a kórházba, nap közben is egész nap a parkban sétáltam, olvastam- csak azért írom le, mert magam is egy "tehernek" éreztem a kórházi kényszerű bentlétet, mert otthon azért csak kényelmesebb és mindig találni tennivalót is.

Hajnalban arra a rossz álomra ébredtem, hogy fojtogatnak- közben a nővér rázott- a szobatársaim hívták, hogy hörgök, valami nincs rendben.

Minden előzmény nélkül 220 körüli vérnyomást mértek, iszonyúan fájt a fejem és gyakorlatilag úgy éreztem, hogy megvakultam.

Mindez kb. reggel 6-kor volt.

Azonnal vittek a műtőbe és sürgősségi császár lett a vége.

Szerencsére nem lett egyikünknek sem baja, de valószínűleg a tartós és előzmények nélküli ilyen extrém magas vérnyomás otthon komoly károkat okozott volna.

Az idős szülésznő pár nap múlva odajött és azt mondta, hogy eddig 3 ilyen esete volt a majd 40 éves munkája alatt. Az egyik esetben az anya agyvérzésben meghalt, a másikban a baba lett tartósan egészségkárosodott, adjak hálát a sorsomnak.

Még egyszer hangsúlyoznám, sosem volt magas a vérnyomásom, egészséges vagyok/voltam, nem volt előjele.

Budapesten belül is otthon ebből komplikáció lett volna igen nagy valószínűséggel.

Meg nem fordulna a fejemben, h otthon akarjak szülni. Mi van,ha történik akármi, bármi? Hiába lehet egy terhesség abszolút problémamentes, akármi történhet. Nem feltétlenül a legrosszabb, de felmerülő gond miatt lehet a szülés egy rettegéssel, félelemmel teli dolog. Soha nem bocsátanám meg magamnak,ha bármi történne.

És nem utolsó sorban- lehet lepontozni- mi lesz szülés után a lakással, szobával? Azért ott lesz némi "kosz". Ki takarítja fel? Te szülés után? Vagy valaki a családból? Ez olyan, mintha köszi, én "végeztem", vki meg ugyan takarítson már össze! Oké, ez így eléggé le van sarkítva, de remélem érted/értitek mire gondolok.

Én nem vállalnám, és kissé felelőtlennek tartom, aki bevállalja. Persze van millió pro és millió kontra is a dologban.

Nem! Sürgősségim volt, otthon meghalt volna a fiam!

11-es! Ez azért nem teljesen igaz. Az még tegyük fel oké,hogy 15 percre van a kórház. És olyan nincs,hogy dugó, baleset stb. Pont elég ennyi és már kész is a baj.

Ill. azzal is vitatkoznék,hogy 25 perc a műtőbe kerülés. Nekem mikor rájöttek,hogy császár kell, a dokim már ment is mosakodni, addig a többit megcsinálták a szülésznők (katéter, infu stb), papírok aláírás. Konkrétan (az órát figyeltem a falon) 15 perc volt mindennel együtt, és ebben már az altatás is benne volt. De legyen igazad, és legyen igazad. A kórházban már nem kell azzal számolnom,hogy mondjuk karambolozik az engem szállító mentő.

És le lehet pontozni, de a császárom után jöttem rá, hogy a szülés, csak szülés. Nem kell túlmisztifikálni, hiszen a leglényegesebb,hogy egészségesen kerüljünk ki mindketten belőle. Előtte én is gondolkoztam,hogy milyen jó lenne így meg úgy szülni. Aztán ott az ágyon csak az számított, hogy éljen a fiam és ne legyen oxigénhiányos, mire kikapják. Tojtam én le,hogy nincs füstölő, meg lágy zene, meg hátmasszázs.

Most a másodikat várom, és baromira nem érdekel,hogy milyen lesz a szülés.