Negatív tapasztalatok apás szülésnél?

Nekem élveboncolós szülésem volt, még a doki mögött is véres volt a fal. Állítólag oda is csináltam (férjem mesélte, nekem nem tűnt fel), de semmilyen negatív nyomot nem hagyott benne. Azt mondta, hogy ott inkább sajnált és aggódott miattam, de undort vagy hasonlót nem érzett se akkor, se később.

Ha lenne még egy, arra is bejönne. Csak nem lesz, mert egy volt a tervezett gyerekszám. :)

Ha bemegy akár állhat végig a fejednél, nem kell premier plánban néznie mindent:D

Párom is bizonytalankodott, apósom konkrétan lebeszélte, hogy bemenjen, holott ő életében nem látott szülést, mert nem ment be, de nagyon sok "okosságot" mondott, hogy beletérdelnek majd a hasamba, minden csupa vér lesz, az erek elpattannak a szememben meg az arcomba és búcsút mondhat annak, hogy valaha is fel fog állni rám a ...(ezt így előttem) ja és a gyerek is bűnronda lesz születés után, úgyis várni kell egy pár órát mire gyerek formája lesz...

Ezek után megkértem páromat, hogy beszélgessen el az én apámmal aki benn volt a szülésnél (habár elsőre nem akart) Utólag azt mondta férjem, hogy ott győződött meg, mikor a két méteres hatalmas ember tök ellágyulva mondta: amíg meg nem látod először azt a kis nyeklő-nyakló lilás-rózsaszínes csomagot, addig halvány lila gőzöd sincs mi a szerelem!! :D

Benn volt párom, csodálatos élmény volt, mindenképp megismételjük szeptemberben :D(habár apósom erősen kérdezgeti, hogy biztos megint át akarja élni?!?!?).

JA az egyetlen "sokkoló" dolog a méhlepény látványa volt, de mondta, hogy most direkt nem fog odanézni akkor :D Arra meg, hogy ő vágta el a köldökzsinórt, kifejezetten büszke :D

Nekem volt élveboncolós szülésem. Egyetlen, erőltetve "negatívum" annyi volt, hogy a gátmetszésnél felkiáltott az amúgy csendes úriember személyiségű orvos, hogy "nem igaz, hogy nincs egy normális olló ebben a k..va kórházban, ezzel csak nyaszatolok!". Amikor felajánlották a köldökzsinór átvágását (ugyanazzal az ollóval), a férjem inkább udvariasan hárított, hogy ő ugyan meg nem próbálja az előzmények után.

(A doki mondatát én nem hallottam, vagy nem figyeltem éppen, férjem mesélte utólag.)

Nekem sokat segített, hogy ott volt a férjem, pedig nem vajúdtam sokáig. Nem szerettem volna egyedül végigcsinálni, hiszen kettőnk gyereke. Nem látott semmi olyat, amitől rosszul kellett volna lennie. Vajúdás közben jó, hogy ott volt, tartotta bennem a lelket. Nem kell kiabálnod, fáj, de lehet azt normálisan kezelni. Általában a szülés sem húgy-kaka-vér és hányás tenger, ahogy itt sokan mondják. Biztos van ilyen is, de a többség szerintem nem az. Ha eldurvul, kimehet a férj.

Azt hiszem, neki sokat jelentett, hogy ott volt az első percben, és amíg engem rendbe raktak, neki adták oda a picit.

Nem hiszem, hogy bármi negatívum érte, de ő egyébként sem az a típus, aki nem nyúlna többet hozzám, mert látott hányni.