Negatív tapasztalatok apás szülésnél?

"Attól senki nem lesz gyenge vagy rossz, mert nem akarja a párját/AKÁRKIT vérben, sz*rban, h*gyban és hányásban fetrengve, sírva, verejtékben úszva látni. "

Négyet szültem, kórházban, de nem voltam begyógyszerezve, nem kaptam infúziót, nem úsztam sem sz..ban, sem h..gyban, sem hányásban. Nem sírtam, nem kiabáltam. Véreztem, persze.

Nem vagyok hős, csak szültem, ennyi.

Kérdező, ha bizonytalan vagy, NE hívd be. Amúgy miért vagy ennyire bizonytalan abban, hogy mi történik Veled, nem bízol az orvosban? Én előre megbeszéltem vele, mit szeretnék, mit nem. Persze, ha komplikáció van, az más, de megbeszélhetitek, hogy akkor kimegy az apa.

Az embernek ismernie kell annyira a párját hogy tudja, bírni fogja-e a látványt, vagy sem. Hogy a jelenléte segítő/megnyugtató, vagy inkább hátráltat. ezek ismeretében kell(ene) dönteni róla, hogy szeretné-e maga mellett tudni szüléskor, illetve ismernie kell annyira saját magát, hogy tudja, hogy ő maga örülne-e neki/elviselné-e vagy sem.

Én láttam sok szülést és messze nem olyan nyivákolós dolog, mint a filmekben. Az anyukák hősök és a legtöbb szinte csendben küzd. Az izzadást sem úgy kell elképzelni a legtöbb esetben, mint valami szaunát. Egyáltalán nem voltak taszítóak ezek a nők, a súlyemeléshez tudnám valamennyire hasonlítani, olyan arcot vágnak/hangot adnak. Ritka a sikítozós/fetrengős, mert jót akarnak a babájuknak és rá tartalékolják az erejüket.

Én pl. nem tiltakoznék, ha a párom be akarna jönni. Sajnos, látott már olyan helyzetben többször is, hogy lehetett volna lehetősége megundorodni/ájuldozni stb.

Hányós-f.sós vírus közben, mikor pucéran szaladtam a wc felé és az előszoba közepén alul-felül összerondítottam magam, na ilyet senkinek nem kívánok. Főleg, hogy ő takarította fel, mert az 5 percenkénti futás/ülés közben még az is megborzolta az amúgy is beteg gyomromat.

Aztán: látott már menstruálni premier plán. Nekem az 1. nap gejzír és ha attól nem lett rosszul, már semmitől se lesz.

Látott influenzásan is takonyban úszva és fájdalomban fetrengve. Ha a kapcsolat elér egy olyan bizalmi szintet (illetve ha a kezdetektől ez megvan és meg is marad) akkor már nem fogod szégyellni magad előtte. Persze függ a férfi személyiségétől is. Aki ezeket bírja, annál nem kell félni attól, hogy rossz irányba változik a kapcsolat. De azt gondolom, ez a (hosszú) évek alatt ki kell, hogy derüljön.

"Tehát csak az időskor ad mentséget a gyengeségre és támogatásra, fiatalon nem lehet szükséged valaki kezére és elfogadására. Érdekes gondolkodás. Nem tudok azonosulni vele."

Nem vagyok az a típus, aki szereti ha látják, hogy szenved. És nem is várom el, hogy betegen kiszolgáljanak, körbeugráljanak. Jaj de rossz ember vagyok ettől, fúj, fúj :)

Egyébként a férjemnek pont most volt egy műtétje. Ápolom. Nem esik nehezemre. Természetes, mivel szeretem.

De itt a szülésről volt szó. Ha ő nem akar bejönni és nem fogom kényszeríteni, hogy de igenis jöjjön és nézze végig, amit esetleg nem szeretne.

De látom, te nagy szakértő vagy, csak kár hogy senki sem ért veled egyet :)

Nálunk a párom be akart jönni, anyósom elejétől fogva mondta, hogy minek, nem neki való, nem fogja birni...

Ahogy beindultak a durvább fájások, kérte, hagy menjen ki levegőzni, megőrül, hogy nekem ennyire fáj, és ő semmit nem tud tenni, nem akar szenvedni látni. Ilyen is van, maximálisan megértettem.

Vissza akart aztán jönni, csak már épp kitolás volt, és nem jöhetett, nagyon gyors volt a baba. :)

Nem zavart, hogy végül nem volt ott, csak az, hogy azóta is hallgatom anyósomtól, hogy ő előre megmondta. :)

Ha szeretnr bemenni, engedd, màr ha nem irtózol még a gondolatàtól is. Ha zavar, kiküldheted. Nàlunk benn volt, sima, gyors szülés volt, semmit nem làtott (nem nézett kényes helyre, tudja magàról hogy hajlamos elàjulni ha vért làt). Nem nyomta a hàtam (senki sem, magamat kellett felhúznom) és egy levegővel egyet tudtam nyomni, ìgy volt kinn màsodikra a baba. Az apuka a kzs. elvàgàsa helyett azzal volt elfoglalva, hogy a könnyeit törölgesse, a másodikra is szeretne bejönni, be is fog, ha minden jól megy. Nekem jól esett, hogy ott volt, addig sem voltam egyedül. Segìt feldolgozni a stresszt, ha nem vagyok egyedül a szituàcióban.

Van néhàny apàs szüléses ismerősöm, egyiküknél sincs probléma. Élveboncolós, durva szülésnél viszont el tudom képzelni, hogy marad lelki nyoma, adott esetben mindkét félben.