Negatív tapasztalatok apás szülésnél?

Aki azt írta, hogy nem akarja, hogy a párja így lássa: ha idős leszel már és beteg, akkor elhagyod?

Nem. Az egy más életszakasz. Abban annak is helye van, hogy ápoljuk egymást. De ez még messze van :)

Pl. anyukámat is fogom ápolni, ha már idős lesz és rászorul. Ettől függetlenül, ha most lenne egy műtétje, nem szeretnék bent lenni és nézni.

"Talán nem hármat nyom egy levegővételre (ahogy azt mesterségesen a kórházi személyzet erőlteti), hanem más ritmusban, de minden nő képes megszülni a saját gyerekét. Ahogy nem kell az infúzió és a fekve szülés és háttámasz sem. "

Ja, persze. A gyerek forgási rendellenesség miatt elakadt a medencecsontomban és beszorult a szülőcsatornába. Ha nem rohan be egy csapat szakember és nem húzzák vákuummal, míg a másik orvos felülről tolja, ott hal meg.

Hagyjuk ezt a spirituális baromságot. Ha így lenne, ahogy írod, régen sem haltak volna bele a szülésbe a nők.

#14 Lehet, hogy nem tudsz azonosulni vele, de sokan vannak akik így vélekednek.

Ahogy itt már más is írta, én sem szeretném ha így látna a férjem. Ápolt már egyébként korábban, mikor el volt törve mindkét kezem. Fürdetett is, öltöztetett, vetkőztetett, etetett. A wc-t kínkeservesen, de inkább magam oldottam meg.

Amíg nincs rá nyomós ok (mint hogy nem tudom ellátni saját magam), addig nem akarom, hogy így lásson. Majd meglátja a gyönyörű babát, ha már kint van. Szerencsére ezzel ő is így van, nem ragaszkodik hozzá, hogy bejöjjön. Bár tudom, hogyha kérném, akkor megtenné.

Mondjuk nálunk ez valószínű nem is lesz opció, mert nagy valószínűséggel császármetszésem lesz.