Tényleg túlreagálom a férjem kérését?

Bahh... Megmondod kedves férjednek, hogy a doki máskor nem ér és cső.

Csak keményen.

A baba a lényeg, nem a szülinapok. Szerintem.

Kérdező ne vedd magadra az itt fröcsögő, orvosi diplomával nyilván nem rendelkező, császárellenes ősanyucikat! Nehogy emiatt rosszul érezd magad! Bízol az orvosodban, tudod, hogy a legjobbat akarja neked és a babádnak is, innentől kezdve ne legyen rossz érzésed ezzel kapcsolatban egy percig se! 3 császár 3,5 éven belül igenis kockázatos, ezt a kockázatot nem hiszem, hogy találnál olyan orvost, aki vállalná. Ahogy az itt undorító stílusban neked támadó, teljesen laikus tudású válaszadók se vállalnák érted és a gyerekért a felelősséget. Ha baj lenne, az orvos lenne elővéve nem ők. Ha kell a császár, akkor kell a császár, szerintem senki se jókedvében vágatja fel magát. Ez az anyuka és a baba érdeke is.

A kérdésre válaszolva én se engednék a férjem kérésének. Nem csak azért mert nem szereted anyósod (bár azért ez is érthető indok), hanem mert ez mégsem kívánságműsor. Azért nem kéne sakkozni a napokkal. A férjed ne puffogjon, hanem fogadja el a helyzetet.

Nem szoktam válaszolni az olyan kérdésekre, ahol már megy a háború, de most kivételt teszek.

Először is kedves kérdező engem is kiakasztana, ha ilyet kérne tőlem a párom. Nem utálom az anyósom, de nem felhőtlen a viszonyunk nekünk se. És ha egy héttel korábban lenne a mama szülinapja?

Kedves 19-es. Képzeld, az én gyerekemet is kirángatták két héttel korábban, de nem császárral, hanem simán kellett megszülnöm. Egy 1850 grammos, méhen belül sorvadt kisbabát (kicsi volt a méhlepényem és ezért nem tudott meghízni). Vidéken élünk, ahol is az orvosom már a 34. héttől látta, hogy nem hízik rendesen, ezért felküldött a SOTE-ra. Kétszer küldtek onnan vissza, mondván, hogy tökéletes a súlya. Harmadszorra már nagy duzzogva befektettek, de az ország második legjobb ultrahangosa 2330 grammara becsülte. Ezért kellett megszülnöm hüvelyi úton. 3 napig szenvedtettek, nem részletezem, de miután megszületett a lányom megijedtek és azonnal vitték a NIC-re. Annyira kifáradt, hogy három napig bradycardiás volt, koffeint adtak neki egy hétig.

Három nap alatt háromszor merült fel a császár, de mindháromszor meggondolták magukat, mondván, hogy bírni fogja, elég nagy hozzá.

Csak azért írtam ilyen hosszan, hogy a császár ellenzők is lássák, hogy nem biztos, hogy olyan rossz az a babának, és nem csak császárral lehet "kirángatni" egy gyereket. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a lányom egészséges 4 éves és ha a jelenlegi terhességem alatt bármi apró gond lenne, én magam kérném a császárt.

"Ostobaság olyan hívószóra, mint pl. programcsászár, azonnal ugrani, gondolkodás és az adott körülmények mérlegelése nélkül."

Így van. Ezen kívül a világon semmi köze hozzá senkinek, hogy a kérdező vállalja-e a császárt. Nem arról szólt a kérdés, hogy császárral szüljön-e, és nem véletlenül, nyilván megbízik a doki döntésében.