Csaszaros anyukaknak terapia, vagy szakember, tudtok ajanlani?

Szerintem itt általában az önbizalmaddal van probléma. Józan ésszel végiggondolva te is tudod, hogy az a fontos, hogy egészségesen megszülessen, annakmár nincs jelentősége, hogy milyen módszerrel.

Másoknak szeretnél megfelelni, szerintem ez okozza a rossz érzést benned.

Amit mondtak, azért is vicces és logikátlan, mert akkor a Marika meg miért nem vette ki a saját vakbelét, miért volt szükség műtétre.

A szülés egyébként nem aktív teljesítmény, a gyerek mindenképp kijön onnan, nem azon múlik, hogy a nő akarja-e vagy sem. Mégis van valami furcsa, nyakatekert logika, hogy akit császároznak, az "nem csinálta elég jól". Ez igaz sportteljesítményre, de a szülésre nagyon nem.

Ennek a még debilebb rokona az, amikor azért szólják le a nőt, mert nem tudott fiút szülni! Az árulkodik csak igazán mélyreható biolgóai ismeretekről :)

Szia!

[link]

Itt olvashatsz a témáról és úgy tudom van vmi császárnők klub vagy oldal vagy mi! Itt az anyukák kikérik maguknak hogy a császárral szült nőkre azt mondják nem is szültél!

[link]

Ez egy nagyon nagyon nagy butaság! A gyereked érdekében ezt kellett tenni és neked pedig az a fontos hogy a gyereknek jó legyen. Aki hülyeségeket beszél hogy nem is voltál képes szülni az egy buta ember!

A kisbabád egészsége mindennél fontosabb! 9 hónapig a szíved alatt hordtad viselted a terhesség minden nyügét és örömét! gondolod hogy ezen múlik hogy jó anya vagy-e?! Hát nem!

Ugyanilyen akinek minden próbálkozás ellenére nincs teje tápszerezni fog. Nem vagyunk egyformák!

Ne figyelj a károgókra mind idióta!

Ajánlani én sem tudok. De nekem nagyon sokat segítetett az idő és mások példája. Én jó pár héttel szülés előtt kerültem kórházba (epepangás) és ezalatt még hirtelen plusz 20 kilót is vizesedtem (toxémia), úgyhogy már ekkor tiszta selejtnek éreztem magam. Utána császár lett (előtte este szóltak), amire egyáltalán nem voltam felkészülve, dettó tiszta sokk, pedig gyanús lehetett volna, hogy ilyen forgatókönyv is létezik. Aztán meg szövődmények miatt visszakerültem, immár az intenzívre, pár hétre apára hagyva a babát, na ez volt a mélypont. Két hétig nem szabadott mozogni és csak bőgtem a mindenféle csipogó gépek között és fejtem a tejet a nyakamba. Amikor végre kikerültem, kb. másfél év kellett ahhoz, hogy a gyerekemet egyedül tudjam ellátni és ne az legyen, hogy halálfélelmem van és rettegek, hogy itt hagyom. Szóval a szuperanyu - aki mindent megold, vezeti a háztartást és még szexi is - álmom totál romokban volt. Aztán, ahogy meggyógyultam és egyre jobban megismertem és megszerettem a babám, lassan megfordult mindez, és ma már nem haragszom, hanem megköszönöm Istennek, hogy életben vagyunk és együtt szeretetben. Sőt lett még egy gyerekem, akinél véigrettegtem természetesen a terhességet, de a vágy utána (úgy 3 év alatt) elnyomta a félelmet, és végül minden jól alakult - ráadásul vele már én "választottam" a császárt, mert végigolvasva és járva sok orvost, úgy tűnt számomra, hogy az neki a biztonságosabb (és utólag kiderült, hogy jó döntés volt).

Egyébként nem mondom, hogy nem irigykedem azokra, akik csak jógával meg homeopátiával "oldják meg" a szülést és a hatodik gyereknél is minden úgy alakul, ahogy tervezik, de hát ezt is meg kell tanulni elengedni ;) amihez szerintem nem lehet megúszni az időt. A jó anyaság meg tényleg nem a szülés mikéntjétől függ, később jön a neheze.

Szerintem ez nem a császárral kezdődött, éppen ezért nem biztos, hogy kifejezetten ilyen szakembert kell keresned. Ne akarj ennyire megfelelni a környezetednek, mert ez később is problémákat okozhat.

Én is egy hosszú vajúdás után, már a finisben kerültem műtőasztalra, mert rövid volt a köldökzsinór, ráadásul a baba nyakára tekeredett. Kicsit "csalódott" voltam, hogy annyi küzdelem után császár lett, de hamar elengedtem ezt az érzést, hiszen a legfontosabb, hogy mindketten épen és egészségesen távoztunk a kórházból. Ha valaki emiatt megjegyzést tett volna, azzal már biztos nem lennék jó viszonyban. :)

Kitartás!

Igen. Nekem itt segítettek és az utolsó találkozóra már pocakban volt a második baba. Már nem félek a szüléstől, lelkesen készülök rá. Jó szívvel ajánlom őket!

www.perinatus.hu

Nem mindenki érti meg, hogy néhányunkat érzékenyen érint a császármetszés, néha még más édesanyák is képesek ezt a fájdalmat és traumát lenézni, mondván, nem kell ekkora ügyet csinálni belőle, a kedvenc mondatom az "örülj, hogy egészséges". Rosszul vagyok ettől a mondattól, mert csak annyit jelent, hogy esze ágában sincs megérteni, min mentem keresztül, és az, hogy "jól vagyunk", egyáltalán nem igaz, mert akkor nem kapnék sírógörcsöt attól, ha belegondolok. Van, akinek a szülés csak valami, amin túl kell esni, másnak pedig egy olyna esemény, amit meg akar élni, teljességében. Kívánok neked jobbulást!

Facebook-on van egy VBAC csoport (császár utáni hüvelyi szülésre készülő nők csoportja), ott nem kell magyaráznod az érzéseidet, pontosan tudják, mit érzel, és sok segítőt is tudnak ajánlani, hisz átmentek azon, amin most te is.