Mik a tapasztalatok a szülésnél adott fájdalomcsillapításról? Sokat segít vagy inkább tűrjem a fájdalmat?

Én hiszem, hogy a babának az a legjobb, ha minden a lehető legtermészetesebben zajlik. A szüléskor adott fájdalomcsillapítókról tudom, hogy nem ártanak neki, de abban is biztos vagyok, hogy - mivel valamennyi mindenképpen eljut az ő szervezetébe is - jót sem tesz neki. Az én véleményem az, hogy ha évezredek alatt minden nő kibírta, akkor én is kibírom. (És ilyen elvek alapján szültem a fiam, fájt, de szép volt...jöhet a tesó :) )

De ez az én saját véleményem. Senkit nem fogok kevesebbre tartani attól, hogy kért fájdalomcsillapítást. Az epidurális érzéstelenítést sokan dicsérik, az biztos, hogy nagy haszna, hogy a kismama -mivel nem érzi a fájásokat- nem merül ki úgy a kitolási szakaszra, állítólag van, aki még aludni is tud a fájások alatt.

Neked kell dönteni.

Teljesen egyetértek az előttem szólóval, annyi csak, hogy olvastam nem egy cikket, miszerint a fájdalomcsillapító árt a babának. Ha rögtön nem is látszik, de a késsőbbiekben előjöhet.

Ugyan én még nem szültem, csak 26 hetes vagyok, de én is úgy tervezem, hogy természetesen fogok szülni. Üdv

szia,

Én természetes úton szültem a babócámat. Gondolkoztam rajta a terhességem alatt, hogy kérek majd epidurált, de mire odakerült a sor, hogy megyünk szülni, már időm nem volt min gondolkozni. Olya gyorsan történtek az események, villám sebességgel tágultam, úgyhogy már nem adtak epidurált, mert csak meghosszabbítottuk volna vele a vajúdást. Így is kibírtam. Nekem szerencsém volt nagyon gyorsan vajúdtam, rövidek voltak a fájások és 1,5 percenként követték egymást a vége felé. Az a lényeg, hogy legyenek melletted legalább ketten a családból. Az egyikük mindenképpen maszírozza a derekadat a fájások alatt, így ki lehet bírni. Könnyű szülést kívánok.

A fájdalom küszöb mindenkinél más. Én már háromszor szültem most várom a negyediket, és meg sem fordulta a fejemben, hogy bármit kérjek...

Nem beszélve arrol, hogy szerintem a bébi is kap a cuccbol rendesen, egy ismerősöm ikreiből a kisebb súlyu nagy valószínüséggel azért nem élte túl a császárt mert túl nagy volt az a dózis ami átment a szervezetébe abból a szerből amivel az anyukát altatták...

Ha csak a fele igaz ennek az eshetőségnek, már borzasztó.

Másrészt a testvérem párja edát kapott a császárnál és egyszer csak a műtét közepén elkezdett mindent érezni...

Mint kiderül minden szervezet másként reagál a gyógyszerekre, az övé így. Az előzöekben leírt magzat pedig ennél drasztikusabban arra amit ő "kapott" a mamáján keresztül.

Viszont mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy szövődmények sokkal ritkább esetben lépnek fel, és a gyógyszerek álltalában gond nélkül elvégzik a feladatot amire előállították.

S végül nem árt ha tudod az én tapasztalatom az, hogy a szülési fájdalomnak emléke sem marad attól a pillanattól, hogy kezedbe veszed a "fájdalom tárgyát" a gyönyörű kisbabádat. Nem emlékszem konkrétan egy fájásra sem ha a szüléseimre vissza gondolok csak arra a csodás pillanatra amikor a kezembe adták őket.

Szia!

ÉN epidurális érzéstelenítésben szültem meg kislányomat. Gerincbe adják, de megkérdeztem és azt mondta mindenki, hogy nem árthat a babának semmilyen formában. Csak ezért egyeztem bele. Igaz hogy anyáink is érzéstelenítő nélkül szültek, de egy ismerősöm azt mondta erre, hogy minek tűrjük a fájdalmat ha nem muszáj. Én örülök, hogy kértem anno, mivel éjszaka vajudtam és 4 óra eltelte után már olyan fáradt voltam a fájdalomtól, hogy nem bírtam volna erővel a szülést, mivel csak 12 órás vajúdás után szültem meg. Nekem fájt tőle a fejem a szülés után, de a szülési fájdalomhoz képest semminek éreztem. Bár a kórházban ahol szültem nagy részben alkalmazzák és ajánlják az epidurális érzéstelenítést, a második gyerekemnél is kérnék, mert tényleg minek szenvedni ha nem muszáj.