Férfiak! Apás szülés vagy kimaradnátok belőle?

anyuka vagyok. a párom bent volt végig és nem bánta meg. sőt. megbeszéltük hogy bejön és ha nem bírja kimegy. nem tette.

először úgy volt hogy simán szülök. addig törölgette a szám és az arcom már ez is nagy segítség volt. aztán sürgősségi császár lett. szerencsére oda is bejöhetett. nem látott semmit. csak fogta a kezem már az is elég volt nekem. sőt ő látta meg először a kisfiúnkat amikor kiemelték a hasamból, majd ment fényképezni. én már csak akkor láttam amikor felöltöztették és odahozták megmutatni.

jó volt ketten végigcsinálni

A férjem véleményét tolmácsolom: Kihagyhatatlan, szegényebb lennék, ha nem lettem volna ott. Így legalább kicsit segíthettem a páromat, ha mással nem, hát azzal, hogy támogattam, ott voltam. Most várjuk a második babánkat, de semmi pénzért le nem mondanék arról, hogy ott legyek a születésénél!

A magam véleménye pedig: nagyon jó volt, hogy ott volt a férjem! Együtt voltunk, amikor fogantak, együtt, amikor vártuk őket, természetes, hogy születésükkor is együtt vagyunk!

Azt gondolom, ha valakihez olyan kapcsolat fűz, mint normális esetben egy nőt a férjéhez és fordítva, akkor akármit is lát, nem okozhat gondot! Senki a világon nem ismeri úgy a testemet, mint a párom, előtte nem szégyellek semmit. Fura is lenne. És igen, engem látott már fésületlenül a párom. Annál is inkább, mert éjjelente nem szoktam szuperfrizurát hordani. Sőt, gyakran fürdünk együtt, olyankor sincs frizurám, sminkem... De ez így szép és természetes. Ettől függetlenül persze én is adok arra, hogyan lát a párom - főzés vagy takarítás közben sem kitérdesedett melegítő van rajtam, hanem igyekszem csinos lenni és a minimum, hogy még itthonra is kifestem a szempillámat, használok szemceruzát, parfümöt... De a természetes megjelenésemet - ahogy én is a férjemét - nem takargatom előle még a hálószobában is.

Visszatérve a szülésre: a párom bizony teliben látta, ahogy kibújik a lányunk, de ez mit sem rontott a szexuális életünkön, viszont még inkább tisztel, hogy végigcsináltam - látta, hogy bizony szülni igen kemény munka!

Én is anyuka vagyok. A párom egészségügyis, és mindenképp bennt akart lenni, a köldökzsinórt is ő vágta el. Nem volt neki túl meghökkentő, de azóta sokkal többre tart, jobban megbecsül. Nem volt semmi olyan utána, hogy kevésbé kívánt vagy ilyesmi. Mi kapcsolatunk nagyon szenvedélyes volt és utána még jobb lett.

A párom ki nem hagyta volna, ha császár lett volna, akkor oda is bejött volna. Azt mondta, hogy a legszebb pillanat volt neki a világon, amikor elvághatta a köldökzsinórt.

jill

Én is anyuka vagyok. Férjem is bent volt a szülésnél, és nagyon nagy élménynek élte meg. Hatalmas büszkeség volt látni őt, ahogyan meghatódott kisfiúnk megszületése pillanatában, mikor a kezébe nyomták... Ő rengeteg mindenben segített nekem, igazi társ volt mellettem a nehéz órákban. olyan láthatatlan és szilárd kapocs alakult ki közöttünk ott és akkor, ami eltéphetetlen. Mégjobban imád és tisztel azóta. Igaz, ő nem vágta el a köldökzsinórt, abba nem akart részt venni, de minden más technikai segítségnél velem volt és támogatott. Olyan dolgokat megcsinált, amit nem is kellett volna neki, mégis szívesen tette. Igazi társ volt mellettem, nélküle nem ment volna nekem így. Számomra könnyebb volt, hogy végig melettem állt és segített nekem, mikor már szinte menni sem bírtam, és nem találtam a helyemet vajjúdás alatt...

Szerencsére ő nem egy anyámasszony katonája, anyukája szülésznő volt, anyósom most is egészségügyben dolgozik így azért nem állt messze a dologtól. Nem ilyed meg semmilyen vér látványától, nem úgy mint én.. Most várjuk második babánkat május 18-ra, és mikor felhoztam a kérdést, hogy bejön e vagy sem, még szinte ő volt megsértődve azon, hogy mért tettem fel ezt az ostoba kérdést. Ez számára természetes, hogy ismét ott lesz, és megint segít mindenben. Bár azért be van tojva megint, mint akkor, fél, hogy mi is lesz pontosan. Bevallotta, hogy még mindig nehezen hiszi el, hogy ismét babánk lesz, és még "nem készült" fel rá lelkileg, hogy megint apa lesz, de ez természetes. Ennek ellenére a szülésnél fogni szeretné a kezemet, és most már bátran akár el is vágja a köldökzsinórt, és mindent látni szeretne.

Szóval én kimondottan örülök, hogy végig mellettem volt. Nem is tudnám most sem elképzelni, hogy nem lesz velem. Őrült nagy segítség tud lenni, megnyugtató, hogy olyan ember áll mellettem, aki szeret és imád. Anyukámat el sem tudtam volna képzelni, engem ő idegesített volna.

Kapcsolatunk ezután az élmény óta még szilárdabb lábakon áll.

Üdv: 37 hetes kismami