Férfiak! Apás szülés vagy kimaradnátok belőle?

Amikor kiderült,hogy terhes vagyok,párom jobban örült mint én,ő akarta,hogy bevállaljuk nekem voltak kétségeim.

Én is "pics@" vagyok, soha nem láthatott idétlenül, amikor a szülőszoba kérdést beszéltük ,én is mondtam neki,hogy ha akar bejön ha nem, hát nem, de ha bevállalja,akkor ne merjen csak úgy ott lenni,hogy a fejemnél van és nem néz le.

Mi a szüléskor voltunk kicsit több mint 1.5 évesek habár imádtuk akkor is egymást és már ezer éve barátok voltunk,nem éreztem azért olyan erősnek a kapcsolatunk ehhez.Ő akart bent lenni, csak nem jött össze a császár miatt, viszont így ő ölelhette meg először a lányát ^^

Nem kell ezt erőltetni, de sokan fontosnak tartjuk, hiába egy pasi nem gondolja sokszor úgy,h részt kell ebben venni, a nők lelke más.

Azért jól esik ha bent vagytok,mégis csak mi húztuk a rövidebbet,legalább ennyit tegyetek meg:D

sziasztok! Anyuka vagyok!

Én nem pártolom az apás szülést, nálunk csak egy darabig volt bent, aztán kiment. Senkire sem volt szükségem, nemhogy arra hogy a férjem végignézze ezt a szenvedést. Mikor kibújt a baba, behívták. Nem lett kevesebb semmivel hogy nem látta élőben a szülést. Nekem ez a véleményem, nem értem miért lett ez ilyen trendi.

Ha még egyszer szülök, szépen kint várakozik. Ez az ő véleménye.

Első, ne foglalkozz a pontozással!:) Szerintem nagyon jó,hogy leírtad.

Én bent voltam mindkét gyerek születésénél, másodiknál már a köldökzsinórt is el mertem vágni:)

Azóta másképp nézek a már szült nőkre, azt a szenvedést, fájdalmat kiállni, hát minden tiszteletet megérdemel.

Szerintem ebben a kérdésben is az a fontos, mint más párkapcsolati dolgokban hogy mindkét félnek szem előtt legyen tartva a kívánsága. Erőltetni felesleges, én pl. a feleségem barátnőinek férjeit hiába is próbáltam volna meg rábeszélni,hogy legyenek bent mert megéri, ők nem akartak.:)

Egyébként én örültem,hogy ott lehetek mert a feleségemnek nagyon fontos volt,hogy ne legyen egyedül, és mivel neki se lánytesója, se anyukája nincs már, így tudtam h csak rám számíthat ezért meg se fordult a fejemben,hogy nemet mondok.

Én is nö vagyok.nálunk elöször én nem akartam hogy bejöjjön,de ö akarta mindenképp.bennt is volt.nekem sok eröt adott hogy ott volt velem.és ö is örült neki.

(Zsoka)

Én bent voltam a párommal! A legeslegrosszabb az volt, hogy teljesen tehetetlen voltam, hiába akartam segíteni neki, nem tudtam. Így fogtam a kezét és vele lélegeztem. Többször elküldött a csudába:), de nem is érdekelt, csak az volt a fontos, hogy ott legyek vele. Amikor jött ki a gyerek, akkor tartottam a vállát és a szünetekben törölgettem a homlokát, és amikor kibújt a fiam, annyira büszke voltam rá, hogy el se lehet mondani. Azóta minden tiszteletem a tiétek, hogy ezt végig csináljátok, nekem még a tehetetlenség is fájt:)

Akkor ott nem a párom volt, hanem a fiam anyja, így ez semmilyen hatással nem volt később a szexre, ha együtt vagyunk, akkor újra a a párom. Amúgy örülök, hogy nem hagytam ki a fiam születését, csodás élmény volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. És én vágtam el a köldökzsinórt is!

Nem tartom amúgy trendinek, hogy bementem, úgy gondolom, nekem is ott a helyem, nem egyedül az asszony csinálta azt a gyereket, együtt csináltuk, együtt vártuk, és pont a lényegről maradjak le?