Volt valakinek olyan kórházban lezajlott szülése, ahol az orvos/szülésznő semmibe nem avatkozott be, és nem fekve történt a kitolás?

Ja, akkor olvasd el a kérdésed és a 2 alatt adott hozzászólásodat!

Kérdésed: "SEMMIBE" nem avatkozott bele"

#2: "de megnyugtató, hogy ott ilyen a helyzet"

Nem te vagy az első, aki maga sem tudja, milyen kérdést tett fel. Ha neked ez a semmibe bele nem avatkozás tetszik, akkor nem tudom, hogy a természetes szülés neked mi? De bármi is legyen, mivel más, ezért akkor az biztos nem tetszik neked... Én pontosan arról írtam, milyen lehet az, amikor nem avatkoznak bele, amikor a nő már mindent csinált, de a baba nem tud kijönni. Ha neked ez a szíved vágya, hogy ne avatkozzanak bele, akkor utána ne panaszkodj, ha balul sül el a dolog. Nekem inkább legyen minden, mint egy oxigénhiányos, lila, a szülőcsatornában agyon gyötört és nyomott, esetleg örök életére fogyatékos babám.

Amit én tapasztaltam:

1. a beöntés nagyon jó dolog volt, mert iszonyat erős székelési inger is társult a kinyomáshoz és nem akartam volna, ha a gyerek úgy jön a világra...érted :)

2. nekem csak 16 óra iszonyat lassú vajúdás után adták be az oxitocint, hogy végre kitágulhassak rendesen.

3. menet közben sajnos végezni kellett gátmetszést is, mert nagyon repedtem volna.

Mindezek ellenére úgy éreztem, én irányítom a dolgokat. A CTG engem megnyugtatott, nem zavart. Jó volt hallani, hogy minden rendben van a picivel.

8- as vagyok

Nem kaptam beöntést, branült, oxyt, egyik szülsemnél sem.

Azért nem annyira sótét a helyzet, mint ahogy leírod.

Szerintem nemcsak az eü- i szemelyzeten múlnak ezek a dolgok, hanem a kismamán is.

Viszont egy dolgot nem szabad elfelejteni, legtöbbünknek nincs orvosi diplomája, vagy szülesznői vegzettsege, tehát nem tudjuk megítélni, hogy indokolt e a beavatkozás.

Nekem egy régivágású orvosom volt, és egy karakán, kicsit őrmester típusú szülésznőm. Hagyták a dolgokat a saját ütemúk szerint , csak a burokrepesztést javasolták.

Nem gondolom, hogy egyedi az esetem. A barátnőim közül sem mesélt senki horror dolgokat.

#9 - Félreértettél, én írtam a 4. kommentet.

Amíg nem volt orvosilag indokolt vészhelyzet, addig feleslegesen nem nyaggattak, matattak.

Természetesen azért kórház, hogy ha gebasz van, akkor azonnal tudjanak ugrani és két perc alatt kész legyen a stáb a beavatkozásra. A baba elakadása nem volt előrelátható, már a szülőcsatornában derült ki, hogy rosszul forgott és emiatt akadt el. Császározni ilyenkor már nem lehet.

Tény, hogy esetemben sok, egymagában is ritka komplikáció merült fel egyszerre, hirtelen.

Azt gondolom, hogy így volt/van jól. Amíg nem indokolt, addig nem nyúlnak bele, ha indokolt, akkor viszont azonnal tudnak reagálni. Gátmetszésem is volt, sőt, a méhlepényt is úgy kellett letépkedni, mert az se jött le magától. De ezeket a beavatkozásokat (vákuum, kitolás közbeni katéterezés, gátmetszés, küret, műtőben összevarrás) nem tették volna meg, ha nincs komplikáció és nem kell hirtelen mindkettőnk életét menteni.

Beöntést és egyebeket felajánlották, nekem meg lehetőségem volt visszautasítani, így is tettem.

Mindketten egészségesen távoztunk utána, bennem semmi rossz szájíz nem maradt. Ha nem merül fel komplikáció, akkor a szülésznő és az orvos csak ácsorgott volna mellettem, maximum bizonyos pózokban tartják a vállamat/karomat, hogy segítsenek, ennyi.