Természetes úton vagy császárral szültetek?

Mindkettőt természetesen szültem,szóba sem jött a császár,mivel problémamentes terhességeim voltak,azt gondolom hogy a természetes szülésből könnyebb felépülni,a másodiknál nem repedtem,nem varrtak,egy császárnál azért varrni kell az izmokat is,2 év a teljes gyógyulása a belső varratoknak,ha netán rosszul sikerül a varrás az egy következő terhességnél gond lehet,akár belső vérzés,amibe az anya és a magzat is belehalhat...szóval azt gondolom magától nem nagyon választja ezt az ember,főleg ha még szeretne szülni.Ez egy életmentő,sürgősségi beavatkozás.

Emiatt mindjárt le leszek pontozva :)

Elsőnél 24 éves voltam,másodiknál 27

31-es, teljes mértékben egyetértek veled.

Én 29 évesen szültem a lányomat. Természetes szülésnek indult, sajnos életmentő császár lett belőle. Magamtól nem választanék császárt, nem is lett volna lehetőségem, mert az orvosom nagyon természetes szülés párti, viszont a lányom életébe került volna, ha nem műt meg.

Mindhárom gyermekemet császárral szültem. Az elsőt 16 óra vajúdás után (oxitocin, kézzel tágítás) sürgősségi császárral, 23 éves voltam. A másodikat 3 napnyi vajúdás után (ne a durva 2 percesekre gondoljatok, de 5 perces, rendes fájásokig többször is eljutottam a 3 napban) császároztak meg, mert nem tágultam semennyit. 29 éves voltam. A harmadik már programozott császár volt, az első kettő után már nem volt választásom. 31 éves voltam.

Off:

Sosem értettem meg, hogy miért kell ezt a császár témát traumaként megélni. Ezt dobta a gép, nekem a gyerekeim ezerszer fontosabbak voltak, mint hogy átélem-e a szülés csodáját, vagy nem. Megszülettek, egészségesek, az élet megy tovább, kész, pont. Eszembe nem jut, hogy azon filozofálgassak, hogy de szar nekem, mert császárral szültem mindhármat. Itt vannak, szépek, egészségesek, mit számít hogyan születtek? Miért kell azon drámázni, hogy így alakult? Meg traumaként megélni? Ne haragudjatok, hogy ezt írom, de a falra mászok, amikor itt sajnáltatjátok magatokat, hogy : jajj de szar nekem, mert császárral szültem, de depis vagyok emiatt, örök trauma hogy nem éltem át a szülés csodáját. Ez annyira önző duma. Jobb lett volna ha fogyatékkal születik az oxigénhiány miatt, vagy ne adj isten meghal? De legalább elmondhattátok volna, hogy ti nyomtátok ki? Ha erre nem a válasz, akkor meg ne rinyáljatok már rajta, hogy hogyan szültetek, örüljetek a babátoknak, és lépjetek túl ezen a császáros témán.

Tudom nem leszek népszerű, nyugodtan pontozzatok le, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem.

Első baba:

24 év,vajúdás közben téraránytalanság és beilleszkedési rendellenesség merült fel emiatt császár.

Második baba:

27 év,normál szülés gátmetszéssel.

Első baba,a kislányom volt.Én 22 éves voltam.Császárról beszélt mindenki(faros volt,és mindegyik orvos azt mondta,hogy adnak esélyt a természetes szülésnek,de valószínű császár lesz a vége). Féltem,nem kicsit...De 3710grammal és 59centivel természetes úton komplikáció mentesen megszültem,gátmetszéssel.40+5re indították a szülést.

Második baba,a kisfiam.25 éves voltam.Természetes úton 18óra vajúdás után(ami nem volt vészes)4060grammal és 57centivel született,1 nappal a kiírt dátum előtt.