Van köztetek olyan, aki mindenképp császárral akar szülni? Hogyan oldjátok meg, ha alapesetben nincs ok a császárra?
válasza: válasza:Kedves 7-es!
Én ezért választottam a programcsászárt:
az utcánkban 2 kisgyerek is van, aki természetes szülés miatt lett oxigénhiányos. Az egyikük fejleszthető, de teljes ember sosem lesz. Kimondottan értelmes, művelt emberek gyereke és nagyon szomorúak amiatt, hogy ez történt.
A másik kisgyerek viszont egy növény szintjén vegetál. Ha szép az idő, ki szokták hozni babakocsiban. A szívem szorul össze, amikor meglátom.
Emellett sokszor eszembe jutott egy kisfiú még gyerekkoromból. Oxigénhiánnyal született ő is. A család pert is indított, meg is nyerték, mert egyértelműen császározni kellett volna az édesanyát. Az orvosok azt mondták a szülőknek, hogy pár hónaposan úgyis meghal, majd azt, hogy 5-6 évnél tovább nem fog élni, aztán azt, hogy a serdülőkort nem éri meg. Már 30 éves elmúlt. Teljesen magatehetetlen. A szülei egyre jobban félnek attól, hogy mi lesz vele, ha ők már nem tudják ellátni, vagy meghalnak. Nyilán beteszik valami otthonba, ahol hamar meghal majd. Mikor gimnazista volta, néhányszor vigyáztam erre a kisfiúra és láttam, hogy micsoda öröm van a torz arcán, amikor meghallja az anyja hangját. Szóval valahol azért érez és örül. Megértem a szüleit, hogy félnek attól, mi lesz vele.
Hát én emiatt kértem a programcsászárt.
válasza:Uhh :(
Én mondjuk ilyenre nem is gondoltam.
Szegények!:(
Köszönöm a válaszod!
válasza:Nem is kell ilyenre gondolni, mert messze nem ez a jellemző. Nekem viszont 12 éves koromtól az utcánkban lakott az a beteg kisgyerek, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Most meg, hogy a közös házunkban lakunk szinte naponta látom a másik beteg gyerekeket. A kevésbé beteg gyerek édesanyja azt mondta, ha újra terhes lehetne, akkor csakis programcsászárral szülne.
A rokonságunkban, ismeretségi körünkben sok nőgyógyász van és ők is a programcsászárt javasolták - emiatt is tudtam könnyen elintézni.
Még abban sem vagyok biztos, hogy ugyanazt mondja e egy nőgyógyász a rendelésén megjelenő idegennek, mint amit pl. szalonnasütés közben mesél.
Most leírom az én szülésem történetét:
Indított volt, mert egész terhesség alatt vérhígítóval szúrtam magam és mivel aznap nem adtam be, a doki elindította és így kaphattam edát.
Szóval. Reggel 9-re mentem a szülőszobára. Előkészítés... és jött a doki burkot repeszteni. Vártunk, fájások sehol. 11 körül jött a doki, hogy beadja az edát. Megnézte a papírokat és közölte, hogy nem szúr meg, amíg nem vesznek vért. Nővérke tűvel, vérvétel. Újabb óra várakozás az eredményre. Végre megérkezett, mikor a doki lépett vissza, vagyis az altatóorvos. Üzente, nem szűr meg, mert túl kockázatos, hogy Clexainos vagyok. Akkor ismét várakozás, már mindenki altatóorvost keresett. Egy óra múlva jött is egy, beadta az edát. Ezután jött az oxitocin. Na ott egy óra nagyon kemény volt, de gondolom ezt nem kell részletezni, nem is panasz miatt írom. Majd egy óra elteltével megkaptam a rendes adag érzéstelenítőt és onnantól móka és kacagás. A műszer szerint voltak fájások, de semmit nem éreztem. Teltek a percek, teltek az órák, nem tágultam. Este fél hét körül már valamit érzett a doki, vagyis a tágulásból. Már vagy 10 perce ott állt felettem, mondta, ha fájást érzek, szóljak. Nem sok mindent éreztem, olyan jól beadták az érzéstelenítőt. De valami tompát éreztem, de gyanús volt, hogy a doki már vagy 10-15 perce ott áll. Jött a fájás, doki odaugrott, vizsgált közben, majd közölte, irány a műtő. Elég széles a csípőm, de nem eléggé, hogy a bab épen átférjen rajta, tehát műtét. Hirtelen ott termett vagy 8-10 ember, ekkor már este 7 óra volt. Áttoltak a műtőbe, megszületett pici fiam. A dokik még engem láttak el, mikor valami történt. Kezdett kimenni az érzéstelenítő. Éreztem, amit csinálnak. Na azt nem kívánom senkinek. Nem félek a szüléstől, de attól rosszabb érzés nincs, mikor 15 centis vágással fel van vágva a hasad és érzed mit csinálnak. Hirtelen megint ott lett vagy 5-6 ember és onnantól semmire nem emlékszem. Éjszaka ébredtem az őrzőben.
Most várjuk a második babát és mindenféleképpen császárral szeretném világra hozni. Hangsúlyozom, nem félek a szüléstől, csak az esetleges műtéttől a rossz emlékek miatt. Mondta az orvosom, mivel arányokban nem változtam, valószínű ő is császáros lesz, de sajnos nem tud programcsászárt csinálni, mert meg van kötve a keze. Vigyek papírt, javaslatot és nagyon szívesen megcsinálja. Az én orvosom nem pénzéhes, nem pénzt vár, orvosi igazolást. Nagyon emberi szerintem.
Ezért tettem fel a kérdést, mert tanácstalan vagyok. Még van 2,5 hónapom.
Köszönöm a válaszokat!!!
válasza: válasza: válasza:Nekem ortopédián állították ki a leletet, amiben szerepel, hogy nem javasolt a hüvelyi szülés, mivel kétoldali csípőficammal születtem, ennek vannak fokozatai, nem mindenki lesz automatikusan császáros, de nálam súlyos volt a helyzet.
Programcsászárom volt, de nagyon nem bántam meg, fájdalmat nem éreztem, utána is csak minimálisat, nagyon jó élmény volt.
Én úgy hallottam, hogy ezek az "élve boncolások", azaz amikor kimegy az érzéstelenítő hatása, az epidurális érzéstelenítésnél fordulhatnak elő elvétve, nyilván nem ez a jellemző. Nekem spinális érzéstelenítést csináltak, ugyanúgy gerincbe szúrják, de ott nem lóg ki a kis drain cső, azaz nincs adagoló, ezt egy réteggel mélyebbre szúrják úgymond a gerincbe, az agyburokba megy direkt. Én műtét után 6 órával kezdtem el halványan érezni a lábujjamat, addig teljesen el voltam zsibbadva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!