Milyen idös korban érdemes szülni?
Sziasztok,
Mostanàban sokat töprengek rajta, hogy vajon hàny èvesen ideàlis anyàvà vàlni? Mikor van itt az ideje? Honnan tudom, hogy valóban alkalmas e az idöpont ès, hogy megèrettem-e rà? Erre szerintem nem lehet felkèszülni, mert àt kell èlni. Ugye? De hàny èvesen, milyen tapasztalatokkal? Fogalmam sincs, hogy jelen esetben èrett lennèk-e rà, ha esetleg "becsùszna" a baba?! Nèha ùgy èrzem, hogy teljesen felkèszültem mindenre, itt az idö! Jöjjön! Aztàn a màsik pillanatban teljesen elbizonytalanodom, ès visszakozom. Maga a terhessèg gondolata abszolùt pozitivan hat ràm, ès mosolyt csal az arcomra, azonban ha megszületik, akkor màr nincs visszaùt ès egèsz èletembe felelösèggel tartozok azèrt a kisbabàèrt! Ez az a gondolat, ami megrèmiszt, hogy vajon van-e bennem ekkora felelössègtudat?? Vagy ha mèg most nincs is, lesz-e valaha? Eddig nem mondhatnàm, hogy valaha is kudarcot vallottam volna az èletben. (iskola,munka,pàrkapcsolat..stb) nem anyakènt akarok megbukni, az borzalmas lenne. Nem kifejezetten èletkorra vagyok most kivàncsi, hogy 22-28 èv között èrdemes, hanem, hogy "milyen fejjel" èrdemes babàt vàllalni? Minden anyagi feltètelt fèlretève.
Nincs értelme teóriákat gyártani erről. Amikor úgy érzed/érzitek, hogy megérettetek az anyaságra/apaságra.
Én 22 évesen mondtam ezt (a férjem ekkor volt 24 éves), 23 évesen született az első gyermekünk, 26 évesen a második.
Több gyereket nem szeretnénk, de 30 felett tuti nem szültem volna.
Ez rettentő egyéni. Élethelyzettől, egyéni dolgoktól függően 20 és 35 között bármikor ideális.
Aki felsőfokú képzésben vesz részt, esetleg doktorál is és szeretne karriert építeni, annak 30 alatt nem fog beleférni.
Ezt mindenkinek magának kell éreznie. Azt viszont mihamarabb felejtsd el, hogy ilyen kényszeresen állsz az anyasághoz. Valamiért mostanában (vagy csak nekem nem tűnt fel korábban) egyfajta versenyként él a társadalomban a ki-ajobb-anya játék. Egy szép iparág is ráépült, ami pont a belső félelmekre alapozva tanfolyamokat, szolgáltatásokat, termékeket próbál eladni, tovább gerjesztve ezt a parát.
A babakor, kisgyerekkor kicsit túl van misztifikálva. El kell látni, felnőtt szempontból az elején a monotonitás a nehéz.
Nekem például mindkét szülőm gyógy- és fejlesztőpedagógus 40 éves szakmai tapasztalattal. Amikor szülés közelében voltam, kérdeztem, hogy mikkel kell fejleszteni a gyereket. Kissé ki lettem röhögve, mondták, hogy ha nem lesz fogyatékos, akkor semmivel. Hagyni kell szabadon játszani, ez a legjobb fejlesztés. Teremtsem meg a biztonságos körülményeket, a többit bízzam a gyerekre, beléjük van kódolva a felfedezés.
Szóval ne görcsölj rá, mert ha így állsz neki, a leendő baba fél éves korában már idegroncs leszel és mindenkihez fogod hasonlítani magad, ami ki fog készíteni. Ez az, ami nem jó a gyereknek, ha feszültséget érez. Magaddal legyél jóban, minden más csak technikai kérdés. Ha este még életben van, egészséges és vigyorog, akkor nem rontottál el semmit.
Életkorban ezt nem is lehet meghatározni. Én azt mondom hogy akkor érdemes, amikor ezek a feltételek teljesülnek:
1. Rendelkeztek rendszeres jövedelemmel, amiből meg tudtok élni. (Nyilván munkanélküli segélyre kínszenvedés lenne szülni.)
2. Készen álltok rá lelkileg és testileg.
Én 20 évesen szültem a kislányomat. Most vagyok 22 és a tesó már bármikor megérkezhet. :) Életem eddigi legszebb időszakát élem. Hogy nehéz - e? Igen, méghozzá nagyon. Viszont most vagyok a legboldogabb és nem cserélném le az életemet senkiére. :) Az anyaság kemény és nincs szabadnap, de ha az ember szívvel - lélekkel csinálja, a világ legcsodálatosabb dolga. Ezért is fontos hogy akkor vágjon bele az ember, amikor tényleg úgy érzi hogy igazán vágyik rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!