Akik egyedül szültek vagyis nem kisérte be őket senki, mi volt az amiben tudtatok "kapaszkodni, erőt venni. "?

Nekem nagyon be akart jönni a párom. Aztán az elején, ahogy látta mennyire kinlódom, eléggé megijedt, hogy nem tud rajtam segiteni, nyár volt, pici szülőszoba, mondtam nyugodtan levegőzzön egyet. Aztán hála Istennek olyan hamar elindult a baba, hogy mire már vissza akart jönni, nem engedték mert jöttek a tolófájások. :)

Szóval engem annyira nem vágott mellbe, hogy nem fogta ott a kezem, sajnáltam, hogy sajnál. :) De volt ott egy kis kisegitő nővér, vagy hogy hivják az ilyeneket, és ő nagyon aranyosan fogta a kezem, meg tartotta bennem a lelket. Sőt még a takaritónénivel is beszélgettem, bár annyira arra nem emlékszem...szivtam a gázt. :)

De nekem szerencsém volt, nagyon hamar meglett a kislányom - két óra volt - aki ennél sokkal többet vajúdik, az nem tudom, hogy viseli egyedül.

Ez már tuti, hogy nem engednek be senkit veled?

El nem tudtam volna képzelni nélküle.

Feküdtem a szülőágyon, egyik kezemben infúzió, hasamon a ctg, magzat víz folyik belőlem, és vajúdok szenvedek egy üres szobában.

Annyira fájt 3x hánytam szét magam sugárban, ha nincs ott a férjem ki megy ki szólni valakinek? A szülésznő fél óránkánt jött be rám nézni 2 percre. Tartott a vajúdás 12-órán át.

A masodik szülés császár volt, ott is ott volt az elejétől a végéig

majdnem végig egyedül vajúdtam, a párom alig ért be a kitolásra. Őszintén szólva annyira ki voltam merülve, hogy nem érdekelt. Jóslókkal mentem be, egy éjszakányi eredménytelen fájogatás után reggel a párom hazament, én maradtam, befektettek. Sírhatnékom volt, azt mondtam, nem tudom nélküle végigcsinálni. Aznap délután-estefelé indult be a dolog, de azt mondták, csak jóslók, mert a ctg nem mutatott igazi fájásokat. Később kiderült, mégis azok voltak.

Annyira fájt, hogy nem érdekelt a lelki része, nem érdekelt van-e mellettem valaki. Csak én voltam, a babám, és hogy túl kell lennem rajt. Nem lesz majd ilyen kérdés benned, mert a lelki erő csak úgy jön magától. Ott lesz a babád, akiért erős leszel, csak úgy, ösztönből!