Melyik része fáj jobban a szülésnek, a vajúdás vagy a kitolási szakasz? 37hkm

Szia nekem kb 8 óra alatt lett meg a pici fiam kb 4 hete.Annyiban segíthetek hogy míg ritkábban jönnek a fájások olyan 5 percenként még elég tűrhető de utána a 2 percesektől már elég durva de az nem tart sokáig mondjuk ember függő nekem kb 2 óra volt olyan vészes,de látod mindenki itt van aki szült hidd el te is megfogod csinálni, utána pedig elfelejted.A kitolás részemről azért nem volt olyan fájdalmas mert akkor már nem arra gondoltam h fáj, hanem hogy nem sokára vége csak erősen kell nyomni. :D Nekem is volt gátmetszés adnak érzéstelenítőt és meg se érzed,a varrás is tűrhető.

Sok sikert!! :)

Máshogy fáj a kettő.

A vajúdás alatt a hasadban, főleg az alhasadban érzel egyre nagyobb fájdalmakat, ami már a végén összefolyik és már tényleg mindenhol fáj.

A kitolásnál már nem azt a fájdalmat érzed, ott a baba elindul az úton és az a rész, amikor a feje már a gát tájékán van, akkor tényleg olyan, mintha szétrepedne az ember ott lent. Én is úgy érzetem, hogy a fenekemig szétrepedek, pedig nem repedtem gátvédelemmel szültem.

De aztán ahogy kint van a fejecske ez megszűnik- szóval ez nem tart sokáig. A teste a feje után meg nagyon gyorsan kijön már, és nem is olyan fájdalmas érzés mint a fej megszülése. Én háromszor szültem, és bár fájt, de ettől függetlenül csodálatos dolog.

A félelmeidet próbáld elűzni... Sok sikert kivánok!!

A vajúdás a "rosszabb" szerintem. Valaki leírta a lényeget: az a kellemetlen benne, hogy nem tudod, mennyi ideig fog tartani. Fárasztó az egyre fokozódó intenzitás, az egyre rövidülő szünetek, az egyre erősebb és hosszabb összehúzódások.

Amikor már végre elér a folyamat a megszületésig, akkor olyan elementáris erővel szakad rád a természet parancsa, hogy nincs lacafaca meg jajistenem, hanem jön a gyerek, feltartóztathatatlanul. :) Az tök jó, annak ellenére, hogy úgy érzed, szétszakadsz. Még talán egyetemista koromban mesélte egy ismerősöm, hogy szülni olyan, "mintha dinnyét szarnál" - hát a hasonlat teljesen találó. :)

Nem arra kell ráparázni hogy fáj, ez alapvetően helytelen hozzáállás szerintem.

Hármat szültem, az utolsót mindenféle beavatkozás nélkül, na ez szuper volt: teljesen egyedül vajúdtam otthon a konyhaasztalnál, úgy sétáltam, álltam, ültem, sóhajtoztam, táncoltam, ahogy jól esett. Így a fájdalmat is könnyebb volt átélni.