Komolyan, mindenhol belefuthatok ilyenbe, ha nincs fogadott?

Hát, én terhes vagyok épp, első babával, de erősek az idegeim, elolvastam. Még így is, hogy eddig még nem szültem, látszik, hogy azért itt-ott erős túlzás, de az nyilvánvaló, hogy a kórházi személyzet viselkedése is bőven kifogásolható. Ettől, hogy egy szó nélkül kézzel tágítanak kismamákat, meg a víz lever. Egy női nőgyógyász mondta erre egyszer egy barátnőmnek, mikor emiatt aggódott szülés előtt, hogy ne féljen, ő nem fog ilyet csinálni, ekkora állat csak egy férfi orvos lehet, mert neki fingja nincs, milyen érzés ez. Lehet benne valami.

Más okból egyébként feküdtem egy hetet nőgyógyászati osztályon, ami nálunk a terhespatológiával egyben van, én speciel azt tapasztaltam, hogy a nővérek hozzáállása nagyban függ a beteg hozzáállásától. Velem MINDENKI nagyon kedves volt (kivétel nélkül), mindent azonnal megtettek, amit kértem, segítettek, még a laptopomat is beadhattam a nővérszobába, amíg zuhanyoztam, szívesen vigyáztak rá. De én nem elégedetlenkedtem, nem hisztiztem folyton, és nem viselkedtem úgy, mintha az angol királynő lennék, és elvárnám, hogy mindenki körülöttem ugráljon. Voltak viszont, akiknek soha semmi nem volt jó, mindent fikáztak, paraszt módon beszéltek a nővérekkel, cirkuszoltak, na meg természetesen mindent jobban tudtak - hát, ők ugyanezt a bánásmódot kapták vissza. Én nem gondolnám, hogy ez túlzottan meglepő lenne, tök jogos.

Szülni is itt fogok, viszont biztos, hogy nem szülnék fogadott orvos nélkül, mert bár a dokik többsége normális ebben a kórházban, van pár, akinek a kezei közé nem szívesen kerülnék. Egy pedig olyan, hogy ha nála kéne szülnöm, inkább szülök egyedül az autóban, de az még egyszer nem ér hozzám, a gyerekemhez meg pláne.

Egy ismerősöm tavaly szült fogadott doki nélkül ugyanebben a kórházban, ahol én fogok. Tudták előre, hogy császár lesz, mert nagyon nagy a baba. Császár is volt, csak előtte hagyták 16 órát szenvedni, mert senki nem ért rá megműteni. Na, én ilyesmiből nem kérek, inkább fizetek, de foglalkozzanak velem, és fölöslegesen ne hagyjanak szenvedni. Nem akarok császárt, félreértés ne essék, de ha kell, akkor kell, és ebben az esetben nem akarok a semmiért szenvedni, csak mert nincs dokim.

Hát én meg a saját tapasztalataim alapján simán elhiszem, amiket ez a hölgy leírt. Fogadott orvosom és fogadott szülésznőm volt, amíg ők ott voltak velem, nem is volt semmi baj. Azt egyébként én is tapasztaltam, hogy az nst mutatta értékeknek semmi közük a valósághoz, nekem az első szakaszban 60-108-ig terjedtek a fájásaim, és simán bírtam őket, amikor jött a meredek rész, akkor meg a gép elkezdett 30-40-et mutatni. A szülésznőm azt mondta, ő nem is szokott foglalkozni azzal, amit mutat, protokoll, hogy föl kell tenni, de számára sokkal többet jelent a kismama arca, azon mindig tökéletesen látszik a fájás erőssége. Na tehát egy hang nélkül megszültem a négykilós gyerekemet, pedig piszkosul fájt. Nem tartott viszont nagyon sokáig, mert a szülésznőm kiváló segítség volt. Viszont onnantól kezdve, hogy ők elmentek, az ügyeletes személyzet valami végtelen megalázó és bicskanyitogató módon viselkedett velem, mint egy notórius hisztigéppel, pedig csak annyi történt, hogy a vérveszteségtől nem tudtam felállni, a szüléstől meg pisilni.

Soha többet nem szándékozom szülni, és nem elsősorban a szüléssel járó fájdalom, hanem a kórházi személyzet vérlázító viselkedése miatt.

Tisztelet a ritka kivételnek, pontosan tudom, hogy az eü. dolgozók között is vannak nagyszerű és elhivatott emberek (többek között az édesanyám), de a többség rohadtul nem való erre a pályára, és baromi nagy szerencse kell hozzá, hogy az ember a megfelelő ügyeletest fogja ki.

Ja, és azt én is tapasztaltam, hogy a takarító személyzet sokkal kedvesebb és segítőkészebb, mint a szakszemélyzet.

Nekem egy ismerősöm mesélte el a szülésének rémtörténetét Tatabányán. Pepitában ugyanez, mint a hölgy. Persze én ismerem, és tudom, hogy a csaj egyszerű, mint a faék, és a köszönöm meg a szépen helyett a b.meg a szava járása. Plusz bevallotta, hogy amúgy is be voltak rá rágva a szülészeten, mert ő a terhessége elején közölte, hogy cigizik, és amúgy sincs szándékában leszokni, ez van, fogadják el.

Hát igen. Anyám is ebben a kórházban szülte a testvéremet, de neki nincsenek ilyen rossz élményei. Mondjuk ő ismeri, hogy köszönöm, kérem, és hasonló dolgok.

És bár elvileg nem szabadna, gyakorlatban mégis úgy tűnik, hogy a személyes szimpátia a szülésnél is megkönnyítheti vagy nehezítheti a dolgunkat :( Ez van sajnos. Az eü személyzet is emberekből áll.

Ez biztos,hogy nem túlzás,a miskolci kórházról ír a hölgy,ami biztos,hogy nem hazugság!!

A sógornőm 2x szült abban a kórházban amelyikről a hölgy ír,kb ugyan ilyen bánásmódban részesült!!Egyszer sajnos 20 hetesen kinyílt a sógornőm teljesen,el kellett venni tőle az egészséges babáját :( Befektették szülőszobára,de rá sem néztek,a nővér az orvossal flörtölt a szülőszoba ajtajában miközben a sógornőm vajúdott,rám sem néztek.Már tolói voltak,amikor kiabált a sógornőm,hogy menjen valaki mert szül,éppen hogy csak odaért a doki aki a 20 hetes halott babáját elkapta :(

A következő szülése 33 hetesen történt,ugyan ez volt,szinte rá sem néztek, az orvos akinél szült bunkó volt vele,csinált gátmetszést,a kitolásnál mondta neki,hogy mi van nem bír nyomni?Nyomjon erősebben mert ő nem fog neki segíteni.Aztán elvitték a babát mert kora baba lett.A koraszülött osztályon is voltak bunkó orvosok,nővérek,minden este betelefonált,hogy mi van a gyerekével,volt,hogy olyan választ kapott,hogy majd megtudja reggel amikor bemegy hozzá.Akkor volt,hogy elkezdett csipogni a gép a gyerekén,a sógornőm kétségbeesve lesápadva rohant egy nővérét mert persze nem volt egy sem sehol,tök nyugisan sétált oda a gyerekhez amikor jelzett a gép a gyereken.Szóval ilyen nemtörődömök ott.Hála Istennek én nem ott szültem,én a Semmelweis Kórházban szültem,és remélem most is ott fogok szülni nem pedig a Megyei Kórházban,mert az egy lepra hely,bunkó orvosokkal és nővérekkel!!!!!!!

31+5 hkm