Milyen a szules? Hogyan kepzeljem el az egeszet (elejetol, vegeig)? Apukaval vagy nelkule?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

itt olvasgathatsz válaszokat meg találsz még többet is ha keresgélsz...

én csak annyit mondok, hogy hidd el a legkevésbé se fog érdekelni milyen intim helyzetben hányan vannak körülötted.. úgy fogod lesz...-ni hogy azt el se hiszed :)

Én nem néztem szüléses videót , nem akartam beparàzni :) én is nagyon szűk voltam .

Nekem 40+5 hetesen indult a szules hajnal 4 kor . 6 perces fàjàsokkal . 3 órát vajúdtam itthon, amikor bementem a korhàzba 4 percesek voltak. Picit véreztem ahogy tàgultam :) kaptam beöntést , aztán ugy mennem kellett wc re , majd le kellett zuhanyoznom, megvizsgáltak vagy 6-7 alkalommal hogy mennyire tàgultam mire felkerültem a vajúdóba mar 2 percesek voltak . Egyébként a kórházban is 3 órát vajúdtam . Vagyis összesen 6 órát, es első baba volt. Szoval bő 3 ujjnyi foga ml akkor megkaptam az EDA gerinc érzéstelenitot sajna csak a fel oldalam "bénult " de az is jo volt :D aztán mar mentem is szülni , megszületett a lanyom 3720 gr 50 cm . 2 nyomás volt az egész :) nem kell parázni, minden szules más es más . Nekem elég könnyű volt . 2 napot voltunk korhàzba . Végig velem aludt a baba es cicizett. 7 hónapig szoptattam aztán mar elfordult tőle . Most 14 honapos :)

Nem lehet előre elképzelni. Én úgy álltam hozzá, hogy lesz ami lesz, ahogy lesz úgy lesz jó, és végre a kezemben tarthatom a babámat. Én meg épp nem jól viselem a fájdalmat, de egyik szülésem sem volt kibírhatatlan.

Az apukával vagy nélküle kérdésre: mindhárom szülésemnél bent volt a férjem, és nagyon jó volt, hogy ott volt. Az orvos és szülésznő nincs ott az egész vajúdás alatt, rossz lett volna ott lenni egyedül, ráadásul ő adott inni, ha kérdem, masszírozta a hátamat, és szoríthattam a kezét fájás közben.

Az egyébként nagyon sokat számíthat, ha próbálsz mentálisan tréningezni.

A szülés pedig annyira egyedi, mint ahogy az a kis ember is teljesen egyedi és megismételhetetlen lesz, akit megszülsz.

Szülés előtt én is állandóan csak érdeklődtem mindenkitől, hogy milyen, és ahány ember, annyiféleképpen élte meg. Ehhez képest az én szülésélményem teljesen más "típusúra" sikerült, mint amilyenekről előtte hallottam, és egyébként azóta is a hatása alatt vagyok.

Egyedül akartam szülni, végül annyira izgultam, hogy megkértem anyukámat, maradjon ott velem. És ez így valami annyira csodálatos és különleges dolog lett kettőnk között, hogy az leírhatatlan.

Ugyanakkor amit az intimitás részéről írsz: tökéletesen megértelek, én ettől jobban féltem, mint magától a fájdalomtól. És utólag is azt gondolom, hogy a szülés (kis túlzással) az emberi/női méltóság tökéletes elvesztése, kezdve a beöntéstől egészen odáig, hogy szétdobott lábakkal beszélgetsz a korodbeli, jóképű orvossal arról, hogy és mi lesz, ha bekakilsz a kitolás alatt... Ezért aztán én egy hang nélkül igyekeztem szülni, hogy legalább egy hangyányit megtartsak abból a bizonyos méltóságból :).

De egyébként ott és akkor már annyira nem ezek a dolgok foglalkoztatnak, sokkal inkább az fog érdekelni, hogy te is és a kisbabád is rendben, épségben vészeljétek át ezt az amúgy nagyon érdekes és izgalmas "kalandot".

Könnyű szülést!

Ó, nekem a szülésem olyan volt, mint a Texasi láncfűrészes véresebb jelenetei. Mindenféle szép elképzelésem volt a méltóságteljes viselkedésről.

A vége az lett, hogy végig mindenkinek a kva anyját emlegettem és a teljes argoszótárat felmondtam.

Az vigasztalt, hogy az amúgy halk szavú, talpig úriember orvosom a vége felé már simán bedobott olyanokat, hogy "Nem igaz, hogy nincs egy k.va olló ebben a k...ott kórházban, ezzel csak nyaszatolni lehet!!" :)

OFF:

9: ez jó volt, köszi, jót nevettem