28+2 napos kismami vagyok, megnyugtatnátok?

Férfi vagyok, nem értek a szülséhez, de mondani szeretnék egy jó oldalt, ami a legfontosabb: gyereked lesz, a szemd fénye.

Ami a "barátnődet" illeti, vannak ilyen szülések is, viszont nekem meg inkább olyan ismerőseim vannak, akik nem vették ezt annyira katasztrófának.

Jah, mi kb 3 hét múlva megyünk szülni. A párom azt mondja, hogy elég sokan túlélték már a szülést, és egy csomóan újra és újra belevágtak. Akkor miért pont vele lenne gond? És amúgy is, mihelyt az orvosok kockázatot látnak, azonnal császároznak (többször is, mint kellene).

Szóval, ha mondhatok ilyet, nyugi.

Nem akarlak elkeseríteni, de a szülés nem egy leányálom. Fáj, de amint meglátod a gyereked, minden rosszat elfelejtel, kárpótol minden fájdalomért. Az sokat segít, ha a férjed/az apa melletted van.

Kitartás. Ne azon járjon az eszed, hogy milyen a szülés és mennyire fog fájni, hanem arra gondolj, hogy milyen kis tüneményt fogsz utána a karjaidban tartani.

A szülés tényleg fáj, de felejthető a fájdalom. Létezik hosszú vajúdás, de létezik epidurál is, úgyhogy ez sem gond. Ne aggódj egyáltalán, a barátnődnek meg mondd meg, hogy felesleges rémísztgetnie, mert nincs két egyforma szülés, egyáltalán nem biztos, hogy a tiéd olyan gáz lesz, és mivel gyerek még nem maradt benn, a tied is ki fog bújni, akár görcsölsz a dolgon, akár nem. Igy hát inkább ne tedd:) Nekem első baba a fiam, és ahhoz képest nem volt borzasztó a szülés, fájt, az igaz, de nem volt hosszú, nem volt elviselhetetlen. A legrosszabb része amikor már nagyon tolnád ki a babát, de még nem lehet:)

Beszélj a dokiddal, hogy ha kell, akkor készüljenek epidurállal, mert te aggódsz, de egyébként ne parázz. Amikor én eljutottam odáig, hogy már nagyon fáj és kérek érzéstelenítést, már nem adtak, és 15 perc múlva a kezemben volt a baba. Annyi meg igazán kibírható, nem?

Könnyű szülést neked, és TÉNYLEG NE AGGÓDJ, minden tökéletes lesz:)

Ami a szülésedet leginkább megnehezítheti, az a tőle való félelem, a tájékozatlanság, amikor úgy érzed, nem tudod uralni a helyzetet, ki vagy szolgáltatva, nem tudod, mi történik veled és miért - és ettől lelassulhat vagy teljesen leállhat a vajúdás, neked meg elfogyhat az erőd a kitolásra. Barátnőd elég ostoba volt, hogy épp a szülés nehéz oldalát hangsúlyozta ki, és semmivel sem bátorított, biztatott téged. Pedig lenne mivel. Mintha szándékosan halálra akart volna rémíteni.

javaslom, szerezz be egy-két szüléssel foglalkozó könyvet, járj el szülésfelkészítő tanfolyamra. És lehet olvasgatni itt is születéstörténeteket: [link] Van egy-két rémes, de a legjava nem az. :-) Én szívesen olvasgatom őket.

Bátorság, fel a fejjel! Menni fog neked is. És remélem, hogy nekem is. :-)

29h km

Kedves kérdező! Én már két gyermeket szültem, most várjuk a harmadikat és nem túlzok, ha azt állítom, hogy életem leggyönyörűbb élménye volt mindkét szülésem! Igen, fáj, de ez a természet rendje! Aztán amikor kicsusszan az a pici kis test és a hasadra teszik, megszűnik minden fájdalom, megszűnik a világ és csak gyönyörködsz a babádban...Pedig olyan kis nyúzottak születés után, mégis számodra Ő lesz a legszebb! Ne aggódj a szülés miatt, a fájdalom csk ideig-óráig tart! Én ha csak elhaladok a kórház mellett, ahol szültem, összerándul a gyomrom és beleborzongok (csakis kizárólag jó értelemben), nincs is alkalom, hogy ne jegyezzem meg a páromnak, hogy olyan nagyon jó volt!!!! Ha csak rajtam múlna, ötöt is szülnék! Hihetetlen élmény! Fel a fejjel,ne félj tőle, izgulni persze lehet, én is izgulok most is, de ez is teljesen normális! Remélem oldódott benned egy kicsit a szorongás:)

30 hetes kismami