Mi az, ami szerintetek befolyásolja a tágulás sebességét vajúdás alatt?

Szerintem ezt befolyasolninem igazan lehet.bar en rettegtem a szulestol.mikor elkezdodott olyan termeszetesnek vettemaz egeszet.itthon vajudtam 9orat.egyszer csak jott egy erzes h most megyek zuhanyozni es indulas a korhazba.ott kozoltek hogy teljesen eltunt a mehszaj.burokrepesztes es kitolas.

kb.nem akartam elhinni...aztan vegul a kitolas se volt egyszeru 3,5oras...ha nem kapok akkor erore akkor szerintem percek valasztottak el a mutotol....de ezt lattam az orvoson..ezert belehuztam.vegul 12,5 ora alatt lett meg.

vegig elkepzeltem h nyilik a mehszaj...aztan sose tudom meg milyen lett volna a kis "meditalasom" nelkul.lehet ugyanilyende lehet lassabb..

Nem vagyok egy aggódós típus, ha jellemezni kéne magam egy-két szóval, azt mondanám, eléggé flegmatikus. Szóval úgy mentem szülni, hogy najó, majd lesz valahogy, mit izgassam magam előre. Szerintem ez is hozzájárult a dolgokhoz. Na persze gyanús, hogy ezt örököltem is (anyukám is gyorsan szült). Meg hogy még utolsó nap is jöttem-mentem.

Szerintem ha valaki nagyon fél, nem érzi magát biztonságban ott ahol van szülés közben, az görcsöt okoz. Ha pedig göcsben van az ember, nehezebben lazulnak az izmok, márpedig a szülés elég nagy izommunka.

Lehetnek simán biológiai okok, nem jól fekszik a baba, vagy esetleg korábbi méhszáj sérülés.

Én nem gondolnám, hogy lelki okai vannak. Én abszolút nem féltem a szüléstől. Szedtem a homeós bogyókat, igyekeztem testileg-lelkileg felkészülni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy másfél napig fog tartani, mire megszületik a lányom, és én még mázlistának mondhatom magam, hogy az utolsó pillanatban sikerült természetes úton. Az első 24 órában végtelenül nyugodt voltam, megvolt a megfelelő környezet is hozzá, sétálgattam, labdán ültem, zenét hallgattam, lazítottam. Szóval minden jól ment. Mégse tágultam semmit. Úgyhogy végül egy rakat infúzióval és injekcióval sikerült.

Anyám elmélete ez volt, hogy nem akartam elengedni a babát, azért nem tágultam. Valószínű... hónapok óta vártam azt a pillanatot, hogy végre a karomban tarthassam, ráadásul a vége felé a hátam közepére se kívántam az egészet. Biztos mazochista vagyok és élveztem.