Így ne vállaljuk be az apás szülést, ugye?

"aki azt állítja, hogy a szülés vette el párja kedvét a szextől, vagy egy férfi ezt állítja, hogy azért nem, mert látta szülni a párját, az valószínű önmagának, de a külvilágnak HAZUDIK. mindig más dolog van a dolgoban"

A bátyámat rábeszélte a felesége. Mit mondjak? Utána hazament és végighányta az éjszakát. Nem romlott meg a kapcsolatuk, de azt mondta, hogy ő amúgy sem volt oda az ötletért, de így utólag, teljesen biztos benne, hogy ő ezt nagyon nem akarta.

Az én férjem nem akart bejönni, és én sem akartam. Mivel aztán prog. császár lett, arra bejött, mert arra be akart.

Emberek, azért valljuk már be, csodálatos dolog a szülés, de nem leányálom: vér, gátmetszés, sokan bekakilnak, ordítanak fájdalmukban. Senki nem tudhatja előre, hogy ő hogy viseli majd. Szerintem nem férfinak való, látványilag (mármint lábnál állni) semmiképpen, de érzelmileg is: aggódás, látja a szeretett nőt szenvedni, stb.

Várjon kint, és inkább legyen bent az emberrel az anyukája vagy a lánytestvére.

én rá fogom bízni a döntést és biztos nem fogom unszolni, ha kicsit is nem akarja.

voltam bent más szülésén és bizony a fejénél állva is láttam sok mindent. az ember néha akaratlanul is nézelődik... szóval megértem, ha a párom esetleg nem akarja, de nagyon fogok örülni, ha mégis.