Szerintetek van összefüggés a szülés körülményei és a baba jövőbeli sorsa között?

Szerintem nincs ilyen összefüggés.

A fiam születése nekem ideális volt, gyors vajúdás este 7-től éjfélig sétáltam a folyosón és nevetgéltem a szobatársammal. Éjféltől már nem volt olyan vicces, de fél3-ra megszültem, annyira nem fájt rosszabbra számítottam. Gyors könnyű szülés volt elsőre.

Kérdező, ilyen szinten, mint amiről beszélsz, nincs összefüggés.

Az "anyás" gyermekedhez tudnék pont tökéletes ellenpéldát mondani, engem a kis súlyom miatt pár órásan átvittek másik kórházba, anyut meg csak egy hét múlva hozták, és még utána is 2 hétig csak szoptatáshoz kapott meg. Sose voltam anyás, bújós, mai napig felemlegeti, hogy én mindig kibújok az ölelésből, sose ültem az ölébe meg ilyenek. Sohase tudtuk megérteni egymást, alapvető dolgokban sem. Ő ezzel az elszakítással magyarázza a dolgot. (szerintem meg semmi köze hozzá, egyszerűen az az oka a dolognak, hogy nagyon az ő természetét örököltem: ha a fejembe veszek valamit, akkor annak úgy kell lennie, képtelen vagyok kompromisszumot kötni)

Az orvos döntött jól vagy rosszul? Az orvos a saját tudása és tapasztalata alapján az adott helyzetben mérlegelve döntött. Lehet, hogy ha másként dönt se történik semmi, és egészséges gyereked születik, meg az is lehet, hogy hetente vihetnél virágot a sírjára. Inkább örülj annak, hogy van 3 szép, egészséges gyereked, mert ez a lényeg, és ne hívd ki magad ellen a sorsot.

Ilyen előzmények után meg amúgy is sanszos, hogy senki se vállalná, hogy otthon vezesse le a szülésedet.

JA még egy dolog a szülés körülményei és a személyiség alakulása témához. Mivel magyarázod, hogy az ikrek, akik azonos körülmények között születnek, gyakran teljesen különböző személyiségűek?

Nem látok összefüggést. Nekem is három gyerekem van. Nehéz szüléseim voltak, a harmadik baba császárral született.

A legidősebb hosszú vajúdás után született, nyakára tekeredett köldökzsinórral. Végig oxitocint kaptam. A szülésznő szerint kis harcos volt, nagyon segített. Ma is akaratos, cserfes, talpraesett kislány.

A középső születésénél majdnem pont ugyan ez volt a helyzet. Dacos, akaratos, nagyon önálló, viszont nagyon szeretetéhes. Én inkább azt mondanám, hogy a meglévő (szerintem veleszületett) személyiségjegyeit a "középső gyerek" státusza befolyásolja.

A kicsi császárral született, de még nem ment ki az érzéstelenítő a lábamból, már velem volt. Anyás, akaratos, és nagyon tud szeretni, bújni, ami a többiekre nem annyira jellemző. Imádni való kis csibész.

Az én véleményem szerint minden baba rendelkezik már születésekor egyfajta személyiséggel. Nyilván a születés az első élmény, de utána annyi sok impulzus éri ezt a fejletlen idegrendszerrel rendelkező kis lényt, hogy őszintén kétlem, hogy a születés módja ennyire meghatározó lenne.

hát, kövezzetek meg érte, de szerintem van összefüggés. Nekem egyszer egy bölcs ember, akitől rengeteget tanultam, azt mondta, hogy aki császárral születik, az igazából élete során többször kerül olyan szituációba, amikor küzdeni kell.

Nekem nincs gyerkőcöm, de én császármetszéssel születtünk annak idején. Anyummal nem olyan szoros a kapcsolat (mint pl ahogy egy rendes anya-lánya kapcs. lehetne), meg amikor dönteni kell, lezárni valamit, az nagyon nehezen megy, bizonytalan vagyok. Rengeteg olyan szituációba keveredtem eddig, amit egyszerűbben is történhetett volna, de nekem mégis a küzdelmesebb út jutott..

Jó, persze ez nevelés meg minden más egyéb kérdése is, de szerintem azért ez is belejátszik, a születés körülménye. Nyilván nem mindenki van ezen a véleményen mint a kérdező és én, de ez nem jelenti azt hogy ez rossz is :) rem tudtam segíteni.