Van köztetek olyan aki végig aggódta az egész terhességét, hogy gond lesz a picivel és felesleges volt az aggodalma?

Hát én végig. Illetve végig jártam az állatorvost, a nőgyógyásznál a teljes lekérhető immunológiát, kétszer is mindent megnéztek védettségre, a háziorvost, a neurológust kikérdeztem, végignyálaztam az összes transzplacentális állatról emberre átkapható kórokozót, mindent igyekeztem megtudni róluk, aztán sz összes teratogén hatóanyagot és végül trombózist vizualizáltam a szülésre :D

Szülésig dolgoztam és nagyon stresszeltek, minden nap volt valami teljesen banális a munkahelyemen.

A babának és nekem sem lett semmi bajom, csak 5000g felett született és arra az egyre gyanakszom csak, hogy a stressz miatt termelt hormonoktól nőhetett ekkorára, mert egyébként tökéetesen egészséges volt a terhességem.

Ja, állatokat tartottam és tartok a mai napig, senkinek semmi baja nincs, de megőrítettek, hogy mi van ha. Utána kellett tanulni mindennek.

én olyanokon aggódtam ami a szűrővizsgálatokon nem derülhet ki, vagy nem is nevezhető betegségnek, így nem is mennek rá.

pl hat ujja lesz, vagy egyik szeme ilyen, másik olyan színű

ezek feleslegesek voltak, de most is olyan idegesítőek visszagondolva, hogy egy rakás anatómiai eltérést nem néznek

off. utolsó arról is olvastál, tanultál, ah már megszületik a baba és állatok közelében van..?

nekem még a magán 4d-sen (vagy 3d-s?)sem akarta megnézni a doki és véletlen elkapta az egyik kezét, annyi válasszal hogy "megvannak az ujjai"

és még most sem tudom ezek ellen hogy lehetne védekezni, mert első baba után látom, hogy kellene is.