Pozitív gondolkodás mennyire segíti szülés menetét?
mindig próbálok úgy gondolni rá,hogy:nem félek,minden rendben lesz nem fog fájni,gyorsan túl leszek rajta!
szerintetek ez befolyásolja a dolgokat?
39hetes vagyok.
bocs az offért, de az elsőn olyan jót kacagtam :D
ez aranyos volt.
de hogy válaszoljak is. szerintem abban a pillanatban tényleg nehéz lehet mindeféle pozitív gondolatokat gyűjteni(mondom én aki még nem szültem) ezért szerintem érdemes már előtte relaxálni, légzést gyakorolni, rákészülni, ráhangolódni. ha így gondoltad, szerintem segíthet. én így fogom majd. :)
Szerintem a legjobb igazából nem gondolni semmire.Maximum arra, hogy ez a legszebb dolog a világon, és nőben gyerek még nem maradt :D
Amúgy persze fájdalmas, de én mindenféle érzéstelenítő nélkül szültem 8 óra alatt.
Szerintem arra gondolj csak milyen jó lesz hamár a kezedben lesz és gondoskodhatsz róla, és hogy milyen vidámak lesznek a napok és ilyenekre.
NAgyon is segít! Meg vagyok róla győződve, hogy ezért is húzódott el úgy az első szülésem, mert a fájások alatt csak "szenvedtem", és magammal foglalkoztam, meg hogy "nem bírom", meddig tart még", ilyen gondolataim voltak.
A második szülésre sokkal tudatosabban készültem, és persze egy kicsit az is segített, hogy már tudtam, nagyjából mire számíthatok... (Az első 26 óra volt, a második 4,5. Persze a többedik gyerekek mindig könnyebben kijönnek, ezt én is tudom, de nem csak ez számított.)
Izgulni lehet, félni nem kell, mert ez egy természetes folyamat, ami félig meddig "magától" megtörténik Veled/veletek, csak bele kell kapcsolódni, és akkor menni fog. Szerintem ne arra gondolj, hogy nem fog fájni, mert ha így képzeled el, nagyot csalódhatsz majd (állítólag van néhány nő, akinek tényleg nem fáj). Inkább arra gondolj, hogy ezek a fájdalmak jók, és kellenek ahhoz, hogy a babád kibukkanjon. És épp azért jók, mert olyan erősek. Én a másodikat szinte élveztem is. Elképzeltem fájás közben, hogy a baba most 1 vagy akár több millimétert is halad előre, ez sokat segített.
És talán az is jó, ha elképzeled előre, hogyan fogsz szülni. Ha van szülésznőd/orvosod, megbeszélheted vele, hogyan akarsz vajúdni, milyen testhelyzetekre vagy nyitott. Ki lesz ott veled, ő miben lesz majd a segítségedre.
Minél több részletet tisztázol előre, annál könnyebb lesz majd, és biztonságban fogod érezni magad.
Szép szülést Neked!
Hát, az én tapasztalatom: Sosem gondoltam el előre, milyen lesz a szülés, csak jött, természetesen, haladtam az árral, 4 óra alatt meglett a baba, bár nagyon fájt ( szinte az ájulásig), de simán ment minden. Barátnőm ellenben hetekkel elöre készült, relaxáló - szülésrehangoló CD-k, pozitív gondolkodás,stb... - szegény 17 óra iszonyatos kínlódás után 4 doki nyomta ki belőle a gyereket, végül vákuummal tudta csak megszülni, még a végbélnyílás is hosszába is elrepedt...kijutott neki minden kín.
Úgyhogy azt látom, nem múlik semmi a rákészülésen, inkább a természeten.
Azért a pozitív gondolkodás sosem árt:)
nagyon köszönöm a válaszokat!
persze tudom hogy fájni fog,csak úgy állok hozzá hogy kibírható lesz!mrgtudom csinálni meg ilyenek!
Szerintem nagyon sokat számít, hogy ráhangolod magad.
Nekem január 4-én folyt el a magzatvizem 5.45-kor, még örültem is de jó lesz az én picikém mindjárt kibújik :-) A saját lábamon mentem le a sürgősségire, hogy készítsenek elő, előtte a szülő szobán még burkot repesztettek csöppet sem fájt. Aztán vártam apát, hogy beérjen a kórházba. Még a folyosón beszélgettünk nevetgéltünk kb. fél órát míg vártuk a szülésznőt, aztán felmentünk vissza a szülőszobára. A fájások rendszereződni kezdtek, elég jól birtam mindíg az lebegett előttem, hogy minden fájás közelebb hoz a csodához ami a pocakomban élt eddig 9 hónapig. Aztán sajnos a kitolási szakaszban nem úgy haladt a baba ahogy kellett volna a méhszájam már eltűnt de ő homloktartásban volt és nem akart az Istennek sem előre haladni. Az orvos megpróbálta lentebb és irányba fordítani de nem sikerült, úgyhogy császár lett a vége. Nem mondom amikor tolófájás közben azt mondták nem szabad nyomni és másszak át a hordágyra egy pillanatig úgy éreztem elhagy az erőm, de azt mondogattam magamban nem szabad nyomni mert ártok a babámnak. A párom is rengeteget segített, bíztatott. Aztán 14.45-kor megszületett az én 4050 gr-os 55 cm-es manócskám. Másnap már mondtam az apjának, hogy akkor úgy készítse magát, hogy akármikor jöhet a következő :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!