Császáros anyukák nektek nincs rossz érzésetek?

nekem nagyon nehéz, 13 órás szülésem volt, arctartással született a babám, vákuummal szedték ki, fordítva fordult be a szülőcsatornába. tudod mit mondok neked? bárcsak inkább megcsászároztak volna, és akkor nem született volna 4-es apgarral, pár napra teljesen kétségek között hagyva. szerencsére egészséges, majdnem 10 hónapos, de ne tudd meg milyen az, amikor félsz, hogy valami nagy baj történt, csak mert az orvosod éppen elkóborolt és nem volt ideje felelős döntést hozni, ami a császár lett volna.

szóval ne legyen rossz érzésed.

Nekem is progis császárom volt bizonyos eü okok miatt (farfekvés-kis medence...) de nekem így is ÉLETEM LEGSZEBB, LEGCSODÁLATOSABB ÉLMÉNYE maradt!!! Amikor meghallottam a hangját, vagy megláttam, megpusziltam, leírhatatlan érzés volt! Nagyon gyorsan gyógyultam, így teljesen el tudtam látni a babámat. Másnap már jöttem-mentem a babámmal (és nem derékszögben!) volt aki nem is hitte el hogy ilyen jól viselem, pedig első baba. Igaz felkelni az első pár nap borzalom volt, de napról napra jobb lett.

Szóval ne éld meg kudarcnak, vagy egy egészséges és gyönyörű gyermeked, és azért lett császár mert szükség volt rá a Te és a gyermeked érdekében! Ettől nem vagy kevesebb vagy rosszabb mint más. Ez olyan mint hogy attól sem kevesebb vagy rosszabb egy olyan anyuka aki pl nem tud szoptatni a többi, szoptató anyukától!

Nagyon sok boldogságot kívánok, és tényleg fogd fel pozitívan a dolgot! :)

Nem veled van a baj.Azokkal az anyukákkal van a baj,akik aztán,hogy vigasztalják magukat(pedig ez nem hiba)elkezdik bemagyarázni a természetesen szült nőknek,hogy márpedig a császár jobb,egészségesebb.

Én természetesen szültem,de mindennap kapom a császáros anyukáktól,hogy az pedig sokkal jobb a babának és nekik,ha lehetett volna is ezt választják...stb.

Majdhogynem rossz vagyok,amiért természetesen szültem.

Nekem egyáltalán nincs rossz érzésem, örülök, hogy mindketten megúsztuk épen, egészségesen. 100 éve nem így történt volna. Annak idején én is sok olyan cikket olvastam különböző kismama-újságokban, aminek az volt a célja, hogy ne így érezzem, de nem szerettem volna. Komoly indoka volt, nem én döntöttem így. De azokat sem ítélem el, akik valamilyen okból választják a császárt. Nem látok senki fejébe...

Ez nem kudarc!

Szia, én is úgy éreztem, néha még érzek is mint te, és sok idő volt mire feldolgoztam. Nagyon készültem a term.szülésre, de mégsem sikerült, mert a babám a vajúdás alatt nem forgott be + nagyon magasan volt, és hiába nyomtam egy órán keresztül a szülőágyon nem akart kibújni, én nem haragszok az orvosra mert császározott, hiszen akkor már nem volt más megoldás, és örültem is akkor egy kicsit, hogy végre tesznek valamit! kb.3.nap jött az az érzés hogy én még erre se voltam képes, hogy megszüljem... aztán úgy jutottam túl ezen, hogy mindig arra gondoltam hogy itt van az egészséges kisbabám, és ha ez volt az ára akkor is nagyon szerencsések vagyunk! Ne gondolkodj ezen, csak örüljetek a babátoknak!

Üdv: 8 hós kislány anyukája

szia! ne hagyd magad befolyásolni olyanok által, akik ezt kudarcnak állítják be (itt is lehet más kérdéseknél ilyen kommenteket olvasni). a császármetszés esetedben (enyémben is) egy kényszer beavatkozás. én a fölött sem törnék pálcát a választja (németországban pl. van erre lehetőség, nem tudom, itthon mi a helyzet.

sok embernek be kéne látnia, hogy nem a SZÜLÉS a lényeg, hanem a BABA! aki meg erősíti benned ezt a kudarc-dolgot egyszerűen küldd el melegebb éghajlatra :)